Közérdekű közlemény♡♡♡

Sziasztok!
 Úgy döntöttem WATTPADRA írom át a történetet. A történet mostmár: kibővített, javított és múltidőbe átírt.

http://my.w.tt/UiNb/3ag6W2AaXw

Sziasztok! Nagyony, nagyon, nagyon sajnálom, hogy ìgy abbamaradtak a részek, de mint már korábban is írtam, tönkrement a gépem, és telefonon így nem, nem tudom mikorra kapok újtat, lehet hogy csak jövő nyárra, defelbuktam ( képletesen ) a blogom linkjébe és ÚR ISTEN, HOGY HAGYHATTAM ÉN EZT CSAK ÌGY ITT? Na a lényeg: Amint géphez jutok, folytatom az írást ^^ 

Amit garantálok: -Hosszabb részek
                                -Tartalmasabb, pontosabb szöveg
                                -Helyesírási hibák is ki lesznek küszöbölve többnyire


                           PUSZI NEKTEK

6. Rész ~ Breathe me back to life

Sziasztok! Köszönön köszönöm köszönöm! Fuuu 1000+ oldalmegjelenítés...wooow!
Imádlak titeket! De elég a szájtépésből!
Arra ébredek, hogy valaki...megcsókol (???)
Nem is, hanem újra éleszt. Nagylevegőt veszek, iszonyatos légszomjam van.
-Hope! - ugrik arrébb Shawn
-Nem igaz, hogy te mindenhol ott vagy! - felnevetek, de szinte azonnal megborzongok. -Fázok. -motyogom
-Persze, hiszen jó hideg volt a víz. Én is kaptam belőle. - emel fel. Most látom csak, hogy a parton vagyok, hogy jutottam ki? Shawn hozott ki? Bejött volna értem? Hiszen az előbb veszekedtünk.
-Te hoztál ki? - bököm ki végül
-Ki más? - néz őszíntén a szemembe, pillangók szabadulnak fel a gyomromba.
Shawn betesz az autója hátsó ülésére.
A csomagtartóból előhalászott takaró-féleségekkel körbebugyolál.
-Kösz. - sütöm le a szemem. Szégyenlem magam. Elküldtem a halál háta közepére, de ő csak segített. Észreveszem a táskám magam mellett. Le akarok érte nyúlni de nem érem el.
Shawn felnevet behajol fölém és felemeli a táskám
-Segítek, csak kérj meg! - mondja
-Nem kell. Viszont anyukámnak írhatnál. - jut eszembe, hogy a szüleim biztos aggódnak
-Már beszéltem vele. - teszi vissza a táskát a gumiszőnyegre - Tudja, hogy velem vagy.
Egy pillanatra megáll fölöttem, de gyorsan el is húzódik. Szomorú bociszemeket meresztve rá, félve megszólalok
-Ne-neharagudj. - könnyek szöknek a szemembe. - Ölelj meg. Kérlek.
Belenéz a szemembe. Elmosolyodik. Ismét visszahajol és a karjába zár.
-Szeretlek. És nem Camilát szeretem. Csak téged. - hunyja le a szemét
-Tudom. Mostmár elhiszem. - motyogom az orrom alatt. Shawn kifújja az összes levegőt a tüdejéből. -Shawn, én...meghaltam? Halott voltam? - buggyannak ki újra a könnyeim. Szabályosan zokogok.
-Tulajdon képpen, igen. De mostmár nem. Élsz. Nagyon is élsz. - szorít még jobban magához. A biztonság érzet a hatalmába kerít, de a sírást nem tudom abbahagyni.
-Köszönöm. - szorítom a fejem izmos mellkasába.
Beleszippant a hajamba. Felemeli a fejem és az ajkaimra néz, aztan a szemei. Vészesen közel van hozzám. A szivem vadul kalapál. Neeem. Nem merem. Ez annyira szemét helyzet. Tudja, hogy nagyon rettegek az eslő csóktól, a kávézóban erre is kitértünk, de most, hogy megmentette az életem, tartozok neki. Ez gonosz. És ravasz. A fejemre húzom az egyik pokrócot. Shawn felnevet. Elhúzza a pokrócot szorongató kezem. Ábrándos szemeivel rabul ejtik az enyéim. Az egyik kezével megfogja az arcom. Mutatóujjával végighúz az alsó ajkamon. A gyomrom szaltózik egyet. Tulajdonképpem, nem ez lesz az első. Az előbb is "megcsókolt", csak én nem voltam eszméletemnél. Milyen egyszerű is úgy. Nem gondolkodsz semmin csak vagy aztán azt tesznek veled amit akarnak.
De én mindent túlkomplikálok. Hettie is mindig ezt mondja. Shawn puha ajkai ébresztenek fel a gondolatmenetemből. Valami eszméletlen, bizsergő érzés áramlik szét a testemben. Ez nagyon jó. Ràjövök, hogy így akartam megkapni életem első csókját. Szerelemből és úgy, hogy magunkban vagyunk. Nem akarom, hogy abbahagyja. Szerencsémre csak most kezdte. Lassan becézgeti ajkaim, míg meg nem gondolja magát. El akarja mélyíteni a csókot. Kicsit megharapja az alsó ajkam. Kinyitom a számat és egyből valami fenséges dolgot csinál. Bizarr kicsit, hogy konkrètan nyálat cserélünk, de ez valami isteni.
Egy villanásra leszünk figyelmesek. Egy vakura. Szétrebbenünk. Egyre több vaku. Shawnt megtalálták a paparazzik.
-Húzd a fejedre a takarót, ha nem akarod, hogy lenyomozzanak! - suttogja majd átugrik a vezető ülésbe és nagy gázzal elindul. Úgy teszek ahogy mondta ráhúzom a fejemre a takarót. Mintha ott se lennèk. A nyitva hagyott hátsó ajtó a nagy és hirtelen lendülettől becsapódik. Gyorsan elhagyjuk a partot.
-Francba is, hogy ezek kindig megtalálnak. Nem élhetem az életem! - morog Shawn. Még csak 17 éves, de biztos nagyon zavarják a lesifotósok. Leeresztem a takarót.
-Sajnálom. Ha én nem vagyok nincs botrány. Hagynod kellett volna megfagyni, vagy megfulladni. Amelyik hamarabb történt volna. - vonom meg a vállam
  -Persze, aztán haljak meg boldogtalanul egy nálam idősebb fruskával az oldalamon akit rámerőszakoltak, mert az jót tesz a karrieremnek? Na nem! Szeretlek, hallottad. - néz a visszapillantó tükrön keresztül a szemembe. Fura. Annyiszor hallottam és láttam tőle
ezt a szót "szeretlek", de még is különlegesnek hat. Talán mert ezúttal csak nekem mondta. Kizárólag nekem. Ez nagyon állat.
-Marha nagy szerencséd van, hogy megtanultam újraéleszteni. - nevet fel Shawn
-Ja, marhanagy...- húzom le a fejemről a pokrócot. Az agyam azon kattog, hogy ha Shawnra csak ráerőszakolják Camilat, akkor miért vannak ilyen "jóba" .
Mindig posztolnak együtt fotókat, és mindig együtt lógnak, ha Shawn nem Kanadában van. Vagy tökéletes színész a srác, vagy tökéletes kamugép. Az arcát elnézve egy angyali teremtés, aki senkinek semmi rosszat nem tud tenni, de ez álarc is lehet. Nem megyek el rajta. 3 napja ismer, de azt mondja szeret és csak engem...fura.
-Valami baj van? - fürkészi az arcomom
-Nincs.
-Nagyon rosszul hazudsz!
Ha te mondod, neked megy mi? Kérdezném szívesen, de mivel a megmentőmről van szó, inkább nem leszek bunkó.
-Hope! Mond meg kérlek mi bánt! - kérlel szívszórító hangon
-Semmi, csak azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy nem szereted Camilat mikor egy közös számotok is van... - kezdem, Shawn felnevet
-Talán, mert hülyén venné ki magát, hogy az ügynököm mindent megtesz a karrierem érdekében, én meg sutba dobom az egészet, csak mert nem szimpi a csaj. - válaszolja, de nem ez nem elég. Valahogy még nem bízom benne teljesen. Valami még hiányzik ahhoz, hogy azt mondjam Shawnban 100%-ig megbízok.
Olyan fura. Minden olyan gyorsan történik. Ez ilyesztő, egy hete ilyenkor az ágyamban halgattam Shawn számait és azon álmodoztam milyen lenne, ha találkoznék vele. Úgy mint sztàr és a rajongója. Aláír egy gitárt, megölel, esetleg az egy puszit, de most, most teljesen felfordult az életem. Először is, nekemjött életem szerelme, másodszor is kirúgtak, utána felvettek Amdrew-hoz, ahol találkoztam Shawnnal, mostmeg meghaltam utána meg megkaptam életem első csókját. Csak úgy egymás után jönnek az események, sorozatosan. A "régi életemhez" képest, most kész őrület van. Régen minden nap ugyanazt csináltam ugyan úgy, de ma már abban sem vagyok biztos, hogy lány vagyok-e egyáltalán. Egyedül abba vagyok biztos, hogy nem akarok haza menni. Nem hiányzik a húgom röhögése és a "hú de balfék" megjegyzései. Még annyira se anyám rosszalló tekintete és az egyetlen szeretett családtagom, az apám hulla fáradt és szomorú megjelenése, mintha kiveszett volna belőle az élet, mióta betöltöttem a 14-et, azelőtt mindig nevetett, focizott velem a kertben, segített anyának főzni, nézte velem a bugyuta tv műsorokat és mindig olvasott nekem este, de azóta mintha élő-halott módba váltott volna. Szinte sosincs otthon csak reggel, mindig beesettek a szemei és fehér mint a fal. Aggasztó így látni, mert ő az, aki soha egy rossz szót nem szólt hozzám, míg az anyàm és a húgom folyamatosan.
-Shawn... - húzon vissza a takarót a fejemre, de egy kicsit, egy lyukon kilesek
-Igen? - kérdezi és a visszapillantóból rámnéz, most sokadszorra
-Nagyon bizarr lenne, ha nem akarnék haza menni?
-Hát, max a szüleidnek. - az arca felderül
-Anyámat semmi sem érdekli azon kívül, hogy jó énekes legyen belőlem, apám meg otthon sincs...na? Jó kis családom van, nemdebár? - Shawnnak kiszökik a vér az arcából, és lehervad a mosoly
-Nem értem, hogy lehet neked ilyen szörnyű csalàdod? Hisz te olyan kedves és szimpatikus vagy.
-Először is kösz, - mondom cinikusan, szinte perzselve, a családomra való megjegyzés miatt -Másodszor tényleg kösz. - ezt már egyhe, barátságos hangon motyogom. -Akkor, mi lesz?
-Haza viszlek hozzánk,  lefürdesz, addig megkérem anyámat, hoz szerváljon valahonnan egy matracot nekem, amin majd alszom, és te szépen befekszel az ágyamba jól betakarózol és kialszod magad. - mondja nyugodt hangon egy lassú pislogás keretében.
A következő pillanatokban már annyira lenehezedik a szemhéjam, hogy nem tudom nyitva tartani, lezáródik és nem tudok ellenállni az alvás csábításának, túl hosszú nap volt, túl sok izgalom.

Csere :)

 Sziasztok! Igen újra én! Ezúttal egy blogajánlóval.:

Vajon mit tesz a tizenhét éves Virginia Ramsey, mikor egy autóbaleset következtében meghal barátja, Cash, aki a lány képzeletével játszva halála után is jelen van. Minden lépését követi, beleszól a lány életébe, s abba, mi a jó és mi a rossz.

  Vajon túl tud lépni rajta valaha? És miért lenne bűn, ha a válasz igen lenne? 

https://www.facebook.com/Maradj-velem-1680948825471257/

Ui.: bocsi amiért ilyen résznél hagytam abba, de na, gonosz vagyok c: 
Pénteken, legkésőbb szombaton startol a 6....tudom, hogy varjátok egó lvl 99999

5. Rész | Trippin over myself

Sziasztok!Something :D Big bocsánat kérés, de az elmúlt héten megjártam a poklot is. Ne de ez most mellékes, mert itt az új, szerintem nagyon izgalmas rész, majd leállt a szivem ahogy írtam...de hülyének nézhettek ti engem :D



Vigyorogva ébredek fel. Nem tudom miért csinálom. Egyszerűen minden túl tökéltetes, olyan nem evilági érzés kerít hatalmába. Olyan fennséges.
Az arcom már fáj a sok bazsajgástól, de nem hervad le az arcomról a mosoly. Továbbra is utat enget a fogszabályozómnak rontani az összképet, de nem érdekel.
Nyújtózkodva felülök.
-Nam-nam - cuppogok a számmal, olyan vagyok konkrétan, mint egy elmebeteg.
Ma is találkozok Shawnnal. Az érzésem....olyan....mindjárt meghalok érzés. Igen, tudom nem ez a legkifejezőbb, de ez áll a legközelebb az igazsághoz. A fejem kavarog. A mellkasom feszül. A szívem vadul ver. Az arcom elmegy egy nagy paradicsomnak és az ujjaim folyamatosan jászanak a hajammal, vagy egyéb dologgal ami a kezem közé akad,példának okául a függönnyel, mikor felhúzom a redőnyt.
- I walk down the street and all I can see
Is people taking pictures of what they're 'bout to eat
Did you even notice the girl sitting across from you?
I sit in your room with nothing to do
Victim to the screen between me and you
Guess there's somebody else that you'd rather be talking to - hangosan éneklem. Énekelni van kedvem. Kikiabálni a világnak mennyire izgatott és boldog vagyok egy dalon keresztül. Konkrétan megőrültem, az, hogy Shawn azt mondta szép a hangom annyira, hogy is mondjam...felbátorított, hogy képes lennék énekelni közönség előtt. És ez nagyon nagy szó tőlem. Hatalmas.
Pörögve, forogva a gardróba veszem az irányt.
- Hold on, time out, help me
Cause right now I wanna get lost in this moment
Keep both my eyes open
Nothing to prove, let's keep this to ourselves - felnevetek, hirtelen olyan pozitív minden, hogy ha nem nevetnék, nem engedném ki magamból felrobbannék. Olyasmi ez, mint amikor szomorú vagy sírhatnékod van és kifakadnak a könnyeid, csak boldogságot érzel és a sírást nevetés váltja fel.
- You can’t walk the streets at night
You're way too short to get on this ride
No I'm not, no I'm not, you tryna tell me that I
I gotta be home when the street lights glow?
You can’t watch your tv show
I will watch what I wanna watch
No, I won’t listen to you, do what I wanna do - hirtelen zenét váltok, amint abba tudtam hagyni a nevetést. A hó ma sem esik és egy kicsit enyhült az idő. Felhúzok egy fehér-szürke csíkos koptatott szűk farmert, és egy meleg póló felé egy piros favágó inget, aminek a végét a derekamnál megkötök. Az utóbbi időkben (mióta fogszabályzóm van) hátrahagyott szemüvegem a kezembe fogom és át ugrálok a fürdőbe.
Megmosom a fogamat és az arcom. Valamiért szebbnek látom magam mint máskor...de nem tudom miért...valamiért nem jövök rá...
- I believe, I believe, I believe, hey
I believe, I believe, I believe, hey
I believe, I believe, I believe, hey
I believe, I believe, I believe, hey - újra dalt váltok.
- Everest is only a mountain
A pyramid is just a shape
Doesn't have to hold you back
Doesn't have to pin you down
Let your dreams take flight
And your heart ignite! - dalolom. Újra belenézek a tükörbe...nincs kedvem sminkelni. Jó vagyok így is. Annyit teszek az ügy érdekébe, hogy a szokásos piros rúzsommal átmegyek az ajkaimon egyszer. Jól lesz.
A hajam viszont most sem tetszik. Behullámosítom, majd a szemüveggel felfogom a szemembe húlló tincseket.
Istenem. El sem hiszem. Van esélyem Shawnnál. Ez olyan durva. Mintha Csodaországban lennék, nincs értelme.
Shawn Mendes, akit egy hete még a telefonom képernyőén csodáltam aranyosnak nevezett és velem együtt énekelt. Na meg ahogy a szemembe nézett, hogy attól majdnem elájultam.
- I thought that I've been hurt before
But no one's ever left me quite this sore
Your words cut deeper than a knife
Now I need someone to breathe me back to life
Got a feeling that I'm going under
But I know that I'll make it out alive
If I quit calling you my lover
Move on - újta dalt váltok, és énekele megragadom a táskám, majd lemegyek a konyhába.
Köszönök a szüleimnek és a húgomnak, majd kijelentem hogy nem vagyok és elindulok a buszmegállóba
- You watch me bleed until I can't breathe
Shaking, falling onto my knees
And now that I'm without your kisses
I'll be needing stitches
Tripping over myself

Aching, begging you to come help
And now that I'm without your kisses
I'll be needing stitches - az utcán sem hagyom abba, csak akkor amikor már a buszmegállóban lévő kortársaim hallótávolságában vagyok. Várj...az...
-Helló jókedvű! - köszön rám az ismerős alak és rátehénkedik a vállamra
-Le lehet rólam szállni. - rázom le magamról a nehéz kezet
-Ki állít meg? A kicsi popsztár barátod? - horkan fel a fogvatartóm
-Marco, ő nem a barátom, egy. Kettő idősebb nálad, három én állítalak meg, méghozzá ha nem veszed le a mocskos kezed rólam, akkor nem lesz többé fogad a drága hokiütőmnek hála! - fu...megijedek magamtól
Felnevet. -Kinyílt a csipád? Egy hete még szó nélkül meghúztad magad a sarokban és hallgattad azt a nyálas barmot.
-Marco utóljára szólok.
Figyelmeztetem. Nem viselem el őt, mint negatív energiát ezen a szép napon.
-Mit teszel ellenem? - köpi az arcomba. Hó ropogását hallom és ismerős ciccegést. Rea van mögöttem. Így szokott jelezni a pályán, ha helyzete van. Elhajolok Marco elől és már lendül is a keze. Rea ökle találkozik Marco arcával. Mindig is meglepett Rea nyers természete, olyan könnyen beszólogat az embereknek.
-Nem vagy normális - markol bele a hóba Marco és az ütés helyére nyomja
-Köszi az elismerést! - vigyorog szélesen Rea és elhúz pár méterrel arrébb. -Mit csináltál a hétvégén? Teli van beled az internet!
Ezzel nem számoltam. Ez olyan fojtogató érzés, hogy szinte leírhatatlan. Gyorsan megrázom a fejem. Nincs hely most a rossz gondolatoknak.
-Jajj, meséljen el újra? Harmadjára? - kérdezem gondterhelt arcot vágva
-Igen!


                           ~~~~~


-Hellóooo - köszök elnyújtottan, mikor beérek a munkahelyemre, ugyanis egy hosszú fekete loboncú lány épp Shawn kezét fogja.
Komolyan Hope? Komolyan azthitted, hogy van esélyed? Olyan hülye voltam, hogy elhittem. Mintha valaki ezer darabra törte volna a szívem. Azthittem tényleg tetszek Shawnnak és végre lesz egy igazi barátom...de miért is hittem el? Csak játszott velem természetesen. Mikor ittvan a szép és híres Camila Cobello, akkor én minek kellenék neki?
A hirtelen jött jókedvem szinte azonnal lehervad. Reményvesztetten, de mégis mosolyt varázsolva arcomra megszólalok: -Hol van Andrew?
A hangom üres és egyhangú, mintha minden érzelmet kiszívtak volna belőle.
-Jajj hát neked nem szóltak? - nevet fel a lány -Amiért ittvagyok ma senki sem dolgozik! Csak élvezitek a jelenlétem!
A hangja, konkrétam megsüketített, hogy tud ilyen vékony hangon beszélni? Elfintorodom.
-Remek, akkor Shawn, beszélhetnénk? - nézek fájdalmasan a szemébe.
-Persze! - válaszolja ragyogó arccal, majd kétségbeesetten feszíti le Camila ujjait a kezéről.
-Mit szeretnél mondani? - teszi a fejét a vállamra, idegesen fújtatok, ellépek mellőle és megfogom a csuklóját, majd kivezetem a helységből be, az üres irodába
-Miért? - kérdezem dühhel és szomorúsággal vegyített gúnnyal.
-Mit miért?
-Miért játszottál velem?
-Miről beszélsz...
-Ne mond, hogy nem érted! - emelem fel a hangom a sírással küzdve -Tegnap tetted nekem a szépet, azt hittem... - elcsuklik a hangom - Azt hittem tényleg van nálad esélyem! - nagyon sóhajtok, tudom milyen bugyután hangzik, de nem érdekel, nagyon nyomta a szívem, de mostmár kiszabadult. Kimondtam és nem lehet rajta változtatni. -Most pedig itt van Camila Cobell, aki nyilvánvalóan a baránőd, és szebb, tehetségesebb nálam, meg persze híres is. Olyan hülye vagyok, hogy elhittem! - roskadok bele a székbe ami kihúzva áll az íróasztal mellett. Shawn letérdel mellén és megfogja a kezem. Undorodom az érintésétől, de valahogy nincs erőm elhúzni a kezem.
-Hope, figyelj. Camila nem a barátnőm csak azt akarják, hogy az legyen - oké, ez csak nekem tűnik oltári nagy hülyeségnek? Szép és -egyesek szerint- jó a hangja, és erőltetik, hogy vele legyen? Na nem, ezt nem veszem be... -És jól láttad, tényleg tetszel nekem, s-sőt, több is. - az utolsó mondatba teljesen belepirul, de ezúttal a szívem acélból van, nem tud meghatni.
-Akkor miért szorongattad a kezét? Ha? Nekem te ne hazudj! Kizárt, hogy ne legyen köztetek semmi! A francba is! Ez neked a szórakozásod, hogy játszol
a kislányokkal? Undorító! Ne is gyere a közelembe! Nem hiányzik az ilyen... - nem jut eszembe a megfelelő szó, felpattanok a székből és Shawn szemeibe nézve szinte látom, hogy sajog a szíve. -Senkiházi! - ez az utolsó szó nekem is fáj. Több se kell, fogom magam és kirohanok. Az ajtónal lógó kabátomat megrántom, az akasztója elszakad, de nem érdekel, csak ki akarok jutni. Egyenesen rohanok fel a buszra, aminek szinte azonnal be is csukódik az ajtaja mögöttem. Egy ismerős helyen szállok le, itt nem messze van egy tó. Tökéletes. A jég mindig megnyugtat, valamiért.
Szaladok ahogy bírja a lábam, majd ahogy odaérek Ingerülten vágom le a parton a cuccom. Beugrom a jégre. Gyors lábkaszálásokkal becsúszok a tó közepére. Igaz csak sima csizma van rajtam, de megteszi korcsolyának
-Hope! - hallom Shawn kiálltásás. Mielőtt kicsirdulna a könnyem megrázom a fejem.
Ropogó hangot hallok, de nem olyat mint amikor rálépsz a hóra. Ez annál hangosabb. Félve lenézek a lábam alá.
-Ó ne. - suttogom. A jégpáncél betört. Ez lehetetlen. A jég vastagnak bizonyult pedig.
Minden erőmet bevetve a -Shawnnal szemközti- part fele rohanok, de elesek és beverem a fejem.
Nem tudok felállni, a jég szilánkosra törik alattam. Felsikoltok. Behatolok a vízbe. A víz azonnal körbevesz. A hideg lebénít. Elkezdek hiperventillálni. Nem tudom a felszínre úszni. Meg fogok fulladni. Végem.
 A mellkasom feszül, a látóköröm sötétül, míg teljesen el nem sötétedik. Elvesztem az eszméletem.

4. Rész ~ Make your best mistakes

Sziasztoook! Itt van a legújabb rész! Olvassátok szeretettel! Na jó ez hülyén hangzott.  Bocsánat, hogy későn hoztam, de hoztam .-.

Hagyjatok nyomot magatok után ;)

Ööö...hát...izé...Hope Destiny Taylor vagyok. - nyökögöm. Ezek a szavak kimondása felér egy-egy guiness-rekord megdöntésével.
Hirtelen, megmagyarázhatatlan okból felbátorodok. -De te olyan ismerősnek tűnsz, de nem jut eszembe honnan... - tettetem és közben féloldalasan mosolygok. Jóisten, most tényleg Shawn Mendessel flörtölök? Meghülyültem.
Szerencsére Shawn veszi a lapot és felnevet.
-Én vagyok személyesen, Shawn Peter Paul Mendes vagyok, megkell hagyni, örülök, hogy nem csak nekem van ilyen rémes, hosszú nevem. - kacag, elpirulok. Valami istenien nevet. Egész nap elhallgatnám.
-A tied rosszabb. Nekem csak 3 nevem van, míg neked 4. -húzom ki magam. Még most sem hiszem el, hogy egy népszerű tinibálvánnyal folytatok eszmecserét.
-Nyertem. - szorítja össze a száját.
-Látom már találkoztatok. - jön vissza a helységbe Andrew. -Shawn, ő Hope az új gyakornok jelöltem. Lehetőleg ne űzd el. - nevet - és Hope, ő Shawn, a sztárom. Remélem jóba lesztek, mert Hope elég ígéretes munkaerő. - kortyol bele a kávéjába, amit az előbb nyújtottam át neki. Elégedetten bólint majd sarkon fordul -Hope gyere velem!
Bólintok és galopp lépésben elindulok a jövendőbeli főnököm után.
-Szóval, barátságosnak tűnsz és jó kávét is csinálsz, de vajon jól bánsz a papírokkal is? - Andrew hangjában lehet hallani a kíváncsiságot és az eddigi elégedettséget. Eddig sinen vagyok.
-Szerintem nem lesz gond! - hű-ha, milyen magabiztos lettem hirtelen
-Abban biztos vagyok. - mosolyog -Betanie és az anyukád nagyon dicsértek.
Jajj tényleg, Betanie. Anyukám munkatársa. Nagyon sok "nagy" embert ismer. Szóval innen tudott anya nekem ilyen rohadt jó állást.
Így már értem.
-Figyelsz? - zökkent ki Andrew
-Ja igen, igen, de azért megismételhetnéd. - pirulok bele
-Csak annyit mondtam, hogy nekem el kell mennem, de neked addig ki kellene nyomtatni pár anyagot.
-Oké-é. - bólintok, nyomtatni tudok. Remélem.
-Akkor itthagylak Shawnnal, remélem nem idegel ki. - kacsint majd megmutatja, hogy működik a nyomtató és mit kell kinyomtatni, utána pedig eltűnik.
Várj, most tényleg egyedül vagyok a világ leghelyesebb fiújával???
Ez rémisztő. Nagyon izgatott vagyok, és azt kívánom bárcsak idejönne, de gyorsan le is teszek erről, ugyan mit is mondanék neki. -Szia,nagyon tetszel járunk? - na ne, ez nagyon nevetséges.
Mit is gondolok, eljövök és már is a karjaiban leszek? Haha, vicces.
-Bu! - suttogja valaki a fülembe. Ugrok egyet, konkrétan rá a nyomtatóra, bevágom a fejem a masina feletti polcba
-Mi a... - kezdem mikor a rémiszgetőm felnevet, de úgy, hogy beleolvadok.
Teljesen elpirulok, fülig. Shawn ezt szemmel láthatólog észreveszi és elmosolyodik.
Mélyen belenéz a szikrázó, sötét, csokoládé barna szemeivel az én fakó, vilagosszürke, egyhangú és semmitmondó íriszeimbe.
-Hallom tudsz énekelni. Dalolj valamit! - fehér fogaiba és telt ajkaiba majdnem teljesen belevesztem, de azért ezt a mondtatot meghallottam. Ereimben megfagy a vér.
-Ki mondta ezt neked? - érdeklődöm
-Hallottam amikor Andrew beszélt anyukáddal. - megfogja a vállam és kihúz a szobából, egyenesen egy zongora elé.
-Meg azt is, hogy tudsz zongorázni
-Nem! - még jobban elpirulok, ha szabad ilyet mondani.
-Naa légyszi énekelj. - néz rám kiskutya szemekkel. Ez a gyerek nagyon cuki. Erre a következtetésre jutottam míg a szívverésemet próbálom normálra állítani.
Az, hogy Shawn Mendes itt van hozzám közel, sőt most veszem észre, hogy túl közel...és az, hogy énekelnem kellene eléggé próbára teszi a szívem. Eskü, hogy 3 hokimeccs után sem ver így a szívem.
-De nekem dolgom van... - indulok vissza a szobába, de magragadja a csuklóm.
-Kérlek. - továbbra is létesíti a szemkontaktust, a pulzusom meghal -Ha énekelsz nekem meghívlak egy kávéra. - böki meg a vállam játékosan.
Meg kell jegyeznem neki nem lehet nemet mondani.
Megadásom jele képpen felsóhajtok. Odaülök a zongorához. Elkezdem zongorázni a Life of the party elejét.
Shawn arca felderül, de én nem tekintek fel a fekete és fehér billenytűkből
- I love it when you just don't care
I love it when you dance like there's nobody there
So when it gets hard, don't be afraid
We don't care what them people say
I love it when you don't take no - kezdem remegő hanggal. Shawn megbabonázva figyel, mejd bekapcsolódik és együtt énekeljük. A szívverésem még gyorsabb, ha ez egyáltalán lehetséges, még jobban elpirulok és a tenyerem iszonyatosan izzad
- I love it when you do what you want cause you just said so - Shawn hangja tökéletesen passzol az enyémhez, kiegészítem a lágy és vékony hangommal. A többi sorba teljesen beleveszek, csak élvezem, hogy végre valakivel énekelhetek, de nem is akárkivel, Shawn Mendessel, és azért ez nem kispálya
-Szép a hangod! Miért nem akartál énekelni? - húzza a száját félmosolyra
-Csak mert nem. - vonom meg a vállam
-Na mindegy, a randi viszont még áll. - kacsint rám...wao...ez...fura...vajon miért hív Shawn egy hülye rajongót randira? Ez annyira nemigazi. Miért épp engem választana mikor ottvannak a szupermodellek, színészek és énelesek tömkelege akik sokkalta vonzóbbak nálam. Hm...
-De nekem még van munkám! - pattanok fel a zongoraszékből
-Megcsináljuk gyorsan. Gyere! - tol be az irodába
Viszonylag tényleg gyorsan kész lett a munka, Shawn írt egy sms-t Andrew-nak, hogy mára végeztünk, aztán már az autójában is vagyok. Azon jár az eszem mit eszik rajtam. Alacsony vagyok, szemplős, fogszabályzós és a szemem csúnya szürke. Nem vagyok egy nagy fogás. Főleg nem annak akinek csak egy csettintésébe kerül és bármilyen lányt megkaphat.
-Szóval, mióta énekelsz? - szakítja meg a kínos csendet
-Kb egy órája. - húzom fel a szemöldököm, majd elnevetem magam.
-Komolyan kérdeztem! - boxol bele a vállamba
-Én meg komolyan válaszoltam, de te inkább vezess, mert nincs kedvem egy bolt kirakatában kikötni. - kacagom összehúzott szemekkel
-De olyan angyali a hangod, biztos kamuzol.
-Nem, tényleg, a családomon kívül te vagy az egyetlen aki hallotta a hangom. - csavarok egyet a hajamon
-Bolond vagy. - nevet fel
-Köszi ez jól esett. - nevetve kinézek az ablakon. A hó mindent beborít, de már nem esik, napok óta először. Kb. Másfél méteres a hó ott, ahol nem túrták el, vagy sóztàk fel. Az emberek akik a havazás miatt nem bújtak elő a házukból most kint járkálnak. A város megtelt élettel. A nagy hószakadás miatt inkább senki, vagy csak nagyon kevés ember kockáztatta meg azt, hogy kijöjjenek az utcára, most viszont  a gyerekek húzzák a szánkókat az egyes dombokhoz vezető úton, a felnőttek igyekeznek bevásárolni, míg a szerelmes fiatalok ( kb. annyi idősek mint én) kéz a kézben sétálgatnak, vagy esetleg csókolóznak...hmmm...milyen lehet csókolózni? Igen viccesen hangozhat ez egy, a nyáron 17. életévét betöltő lánytól, de akkor is. Mint ez eddig is kiderült iszonyúan gátlásos vagyok, ez ilyen téren is igaz. Mindig ki akartam próbálni, felelsz vagy mersz közben, bulikon, osztálykirándulásokon és egyéb olyan helyeken vagy szituációban, ahol nincsenek szabájok, de mindig megfutamodtam. Részben azt akartam, hogy az első csók szerelemből legyen és részben azért is, mert nyuszi vagyok.
-Min kattog az agyad? - ébreszt fel a gondolataimból Shawn, megijedek. Mi van, ha belelát a gondolataimba és most egy kis nyomoréknak tart akivel nem érdemes "táncolni".
-Semmin, csak azt nézem, hogy milyen gyorsan eltúrtàk a havat. - hazudom, na az sem esik nagyon ígyemre, csak épp úgy, ahogy a nyilvános szereplés. Egyszerűen undorító és kész.
-Hmm...láttam, hogy kattog az agyad. - jelenti ki, erre csak hevesen megrázom a fejem. Újra kinézek az ablakon. Csak most veszem észre, hogy nnincs rajtam keztyű, de mégis izzad a tenyerem. A szívem nem nyugszik. Rettenetesen izgatott vagyok. SHAWN MENDESSEL RANDIZOK AZTA FRANCOS ÉLET! Most, hogy így belegondoltam fülig elpirulok.
-Jajj ne... - megpillantok egy nem kívánatos személyt. Felnyögök, lecsúszok az ülésen és a kezemmel eltakarom az arcom.
-Kit láttál, hogy átmentél láhatatlan üzemmódba? - nevet fel
-Marco-t - ez nem elég, Shawn kérdőn tekint rám - Marco az akit már ovodás korom óta ismerek és azóta belèm van esve és ha egyszer meglát alig lehet levakarni. - magyarázom neki, elpillant Marco irányába
-Nem csodálom, melletted nem lehet csak úgy elmenni - kuncogja, majd leparkol.
Gyorsan kiszáll és odajön az ajtóhoz, ami mögött ülök, majd kinyitja
-Hölgyem. - nyújtja a kezét
Felkacagok -De úri ember valaki!
-Hát persze, hogy az vagyok. - vonja meg a szemöldökét játékosan. Még jobban elpirulok, ha az egyáltalán lehetséges
-Minket néz. - suttogja -Ettől majd lekoccol.
Mi? Kérdezném szívesen, de mire kinyitom a számat már meg is kapom a választ. Arcomon érzem az ajkai nyomát. A szívem megolvad, az agyam kiég. Az ereimbe mintha lávát öntöttek volna. A szemeim kigúvadnak. Ez csak egy álom. Mondom magamnak. De nem, nem az. El sem hiszem. Ég az arcom, biztos olyan vörös vagyok, mint egy paradicsom.
Shawn felnevet, átkarol és elindul a pláza irányába. Útközben felvesz egy sötét napszemüveget és felcsapja a kapucniját...tégyleg. Az emlék úgy csapódik a fejembe mint a villám. Mikor 2 napja "találkoztam vele" akkor is így volt felöltözve. Nem is ismertem fel. Okos.
Hátrapillantok. Marco még mindig ott áll ahol megláttam. Arca féltékenységtől és dühtől ég. Telefonál valakivel. Úgy érzem holnap még kapok...
Beérünk a plázába, össze szorul a gyomrom, már nem itt dolgozok. És ez rosszul esik. Imádtam ezt a helyet. Gyorsan elhesegetem ezt a gondolatmenetet. Most nincs helye szomorúságnak.
Jack van a pultban.
-Szépjónapot! - köszön -Na mivan kidobnak és már pasizunk is? - röhög
-Jack - forgatom a szemem nevetve - csak add a megszokottat és ő fizeti.
Shawn csak egy sima kávét kér. Leülünk egy sarokba ahol nem látnak ránk.
-Szóval, te biztosan ismersz, de én nem téged. Mesélj magadról! - mosolyog ès belekortyol a kávéjába
-Hát legyen...kezdjük ott, hogy hokizok, itt dolgoztam csak kettő emelettel feljebb, nyáron leszek 17 és minden júniusban egy zenésztáborban töltöm az időm. Ezen kívül roppant félénk vagyok, de szerintem ezt észrevetted. Van egy húgom és egy macskám...ja meg nem tudok fogalmazni és ez nagyon össze-vissza lett, bocsi. - nevetem
Ő is elmosolyodik.
-Aranyos vagy...

Ötre érek haza. Szerencsére anyáék Jennel mentek egy versenyre. Egyedül vagyok. Egyből csörög a telefonom, ahogy beérek a szobámba.
-MI AZ, HOGY AZ INTERNETRŐL TUDOM MEG, HOGY ÚJ PASID VAN AKI NEM MÁS MIND SHAWN MENDES! - Kiabál a telefonba a legjobb barátnőm
-Kiszakadt a dobhártyám, te idióta!
-Alig hittem a szememnek! Nézd meg a Cosmo oldalát!
-Jólvan, de nem a baràtom! - fennt lennèk az interneten? Biztos kamu. Felháborít ez a helyzet.
Bekapcsolom a gépem. Ès tényleg...a cím: Shawn Mendes randizik?
-Mi a...
-Csajszi, híres vagy!
-De nem! - folytogatva érzem magam. Nem láttam senkit. Ez ilyesztő.
-Nyugi! Csak mesélj!!!
-Még most sem hiszem el...

Anya + UPDATE

Sziasztooook! Szuperek vagytok, annyira dicsértek, hogy még el is hiszem, hogy ilyen ügyes vagyok. Na, de nem ezért írom most bejegyzést hanem, mert egyszer azt írtam egy megjegyzésbe, hogy péntekenként lesz általában rész. Na ezt át kell írnom változóra.
Tehát a részek PÉNTEK/SZOMBAT/VASÀRNAP tájt jönnek.

Plusz:
Az előző részben felbukkant Hope anyukája, gondoltam hozok róla egy leírást Hope szemszögéből ès egy képet, hogy én, hogy képzeltem el. Fuu ez nagyon hülyén jött ki... :D



Mrs. Taylor:
Leánykori neve: Marie-Clare Hose
Foglalkozása: könyvelő
Anya mindig is elvárta, hogy tökéletesek legyünk, Jen és én. Ami azt illeti Jen ebbe mindig jobb volt. Ezért anya őt sokkal jobban szereti, nem mondja ki, de érzem.
Ne sajnáljatok nagyon, apánknak viszont én vagyok a kedvence a hoki miatt
Max. azt szereti bennem, hogy nem adom fel, de azt viszont mindig negkapom, hogy ha ilyen tehetségesen énekelek, akkor miért zárkózok el, meg hogy bezzeg a szobámba áriázni is tudok, akárhányszor modnom neki, hogy ha megpróbálok énekelni olyan érzésem támad mintha folytogatnának.
"-Akkor miért dobod ki azt a rengeteg pénzt a táborra-" ezt szokta a fejemhez vágni.
Igazából ezt én sem értem, énekelni nem merek. Olyan mintha egy szakadék szélére taszítanának, égő érzést érzek a mellkasomban, valahányszor énekeltetni akarnak.
A dob, a gitár, a hegedű, a zongora, a szintetizátor és a fuvola más. Azokon nagyközönség előtt is merek játszani.
Anya viszont ezt nem nézi jó szemmel, szerinte énekesként több pénzt kereshetek.
Igen a pénz, ha már szóbajött, anyám megszállottja a pénznek, Jen már 3 éves kora óta hoz a konyhára pénzt szépségversenyekkel meg egyéb dolgokkal, míg én csak 15 éves korom óta. Érzitek a különbséget, ugye?
Ilyen az én drága anyám. Kedves és nagyon szeret. -i kiaknázni a tehetségünk.