Vigyorogva ébredek fel. Nem tudom miért csinálom. Egyszerűen minden túl tökéltetes, olyan nem evilági érzés kerít hatalmába. Olyan fennséges.
Az arcom már fáj a sok bazsajgástól, de nem hervad le az arcomról a mosoly. Továbbra is utat enget a fogszabályozómnak rontani az összképet, de nem érdekel.
Nyújtózkodva felülök.
-Nam-nam - cuppogok a számmal, olyan vagyok konkrétan, mint egy elmebeteg.
Ma is találkozok Shawnnal. Az érzésem....olyan....mindjárt meghalok érzés. Igen, tudom nem ez a legkifejezőbb, de ez áll a legközelebb az igazsághoz. A fejem kavarog. A mellkasom feszül. A szívem vadul ver. Az arcom elmegy egy nagy paradicsomnak és az ujjaim folyamatosan jászanak a hajammal, vagy egyéb dologgal ami a kezem közé akad,példának okául a függönnyel, mikor felhúzom a redőnyt.
- I walk down the street and all I can see
Is people taking pictures of what they're 'bout to eat
Did you even notice the girl sitting across from you?
I sit in your room with nothing to do
Victim to the screen between me and you
Guess there's somebody else that you'd rather be talking to - hangosan éneklem. Énekelni van kedvem. Kikiabálni a világnak mennyire izgatott és boldog vagyok egy dalon keresztül. Konkrétan megőrültem, az, hogy Shawn azt mondta szép a hangom annyira, hogy is mondjam...felbátorított, hogy képes lennék énekelni közönség előtt. És ez nagyon nagy szó tőlem. Hatalmas.
Pörögve, forogva a gardróba veszem az irányt.
- Hold on, time out, help me
Cause right now I wanna get lost in this moment
Keep both my eyes open
Nothing to prove, let's keep this to ourselves - felnevetek, hirtelen olyan pozitív minden, hogy ha nem nevetnék, nem engedném ki magamból felrobbannék. Olyasmi ez, mint amikor szomorú vagy sírhatnékod van és kifakadnak a könnyeid, csak boldogságot érzel és a sírást nevetés váltja fel.
- You can’t walk the streets at night
You're way too short to get on this ride
No I'm not, no I'm not, you tryna tell me that I
I gotta be home when the street lights glow?
You can’t watch your tv show
I will watch what I wanna watch
No, I won’t listen to you, do what I wanna do - hirtelen zenét váltok, amint abba tudtam hagyni a nevetést. A hó ma sem esik és egy kicsit enyhült az idő. Felhúzok egy fehér-szürke csíkos koptatott szűk farmert, és egy meleg póló felé egy piros favágó inget, aminek a végét a derekamnál megkötök. Az utóbbi időkben (mióta fogszabályzóm van) hátrahagyott szemüvegem a kezembe fogom és át ugrálok a fürdőbe.
Megmosom a fogamat és az arcom. Valamiért szebbnek látom magam mint máskor...de nem tudom miért...valamiért nem jövök rá...
- I believe, I believe, I believe, hey
I believe, I believe, I believe, hey
I believe, I believe, I believe, hey
I believe, I believe, I believe, hey - újra dalt váltok.
- Everest is only a mountain
A pyramid is just a shape
Doesn't have to hold you back
Doesn't have to pin you down
Let your dreams take flight
And your heart ignite! - dalolom. Újra belenézek a tükörbe...nincs kedvem sminkelni. Jó vagyok így is. Annyit teszek az ügy érdekébe, hogy a szokásos piros rúzsommal átmegyek az ajkaimon egyszer. Jól lesz.
A hajam viszont most sem tetszik. Behullámosítom, majd a szemüveggel felfogom a szemembe húlló tincseket.
Istenem. El sem hiszem. Van esélyem Shawnnál. Ez olyan durva. Mintha Csodaországban lennék, nincs értelme.
Shawn Mendes, akit egy hete még a telefonom képernyőén csodáltam aranyosnak nevezett és velem együtt énekelt. Na meg ahogy a szemembe nézett, hogy attól majdnem elájultam.
- I thought that I've been hurt before
But no one's ever left me quite this sore
Your words cut deeper than a knife
Now I need someone to breathe me back to life
Got a feeling that I'm going under
But I know that I'll make it out alive
If I quit calling you my lover
Move on - újta dalt váltok, és énekele megragadom a táskám, majd lemegyek a konyhába.
Köszönök a szüleimnek és a húgomnak, majd kijelentem hogy nem vagyok és elindulok a buszmegállóba
- You watch me bleed until I can't breathe
Shaking, falling onto my knees
And now that I'm without your kisses
I'll be needing stitches
Tripping over myself
Aching, begging you to come help
And now that I'm without your kisses
I'll be needing stitches - az utcán sem hagyom abba, csak akkor amikor már a buszmegállóban lévő kortársaim hallótávolságában vagyok. Várj...az...
-Helló jókedvű! - köszön rám az ismerős alak és rátehénkedik a vállamra
-Le lehet rólam szállni. - rázom le magamról a nehéz kezet
-Ki állít meg? A kicsi popsztár barátod? - horkan fel a fogvatartóm
-Marco, ő nem a barátom, egy. Kettő idősebb nálad, három én állítalak meg, méghozzá ha nem veszed le a mocskos kezed rólam, akkor nem lesz többé fogad a drága hokiütőmnek hála! - fu...megijedek magamtól
Felnevet. -Kinyílt a csipád? Egy hete még szó nélkül meghúztad magad a sarokban és hallgattad azt a nyálas barmot.
-Marco utóljára szólok.
Figyelmeztetem. Nem viselem el őt, mint negatív energiát ezen a szép napon.
-Mit teszel ellenem? - köpi az arcomba. Hó ropogását hallom és ismerős ciccegést. Rea van mögöttem. Így szokott jelezni a pályán, ha helyzete van. Elhajolok Marco elől és már lendül is a keze. Rea ökle találkozik Marco arcával. Mindig is meglepett Rea nyers természete, olyan könnyen beszólogat az embereknek.
-Nem vagy normális - markol bele a hóba Marco és az ütés helyére nyomja
-Köszi az elismerést! - vigyorog szélesen Rea és elhúz pár méterrel arrébb. -Mit csináltál a hétvégén? Teli van beled az internet!
Ezzel nem számoltam. Ez olyan fojtogató érzés, hogy szinte leírhatatlan. Gyorsan megrázom a fejem. Nincs hely most a rossz gondolatoknak.
-Jajj, meséljen el újra? Harmadjára? - kérdezem gondterhelt arcot vágva
-Igen!
~~~~~
-Hellóooo - köszök elnyújtottan, mikor beérek a munkahelyemre, ugyanis egy hosszú fekete loboncú lány épp Shawn kezét fogja.
Komolyan Hope? Komolyan azthitted, hogy van esélyed? Olyan hülye voltam, hogy elhittem. Mintha valaki ezer darabra törte volna a szívem. Azthittem tényleg tetszek Shawnnak és végre lesz egy igazi barátom...de miért is hittem el? Csak játszott velem természetesen. Mikor ittvan a szép és híres Camila Cobello, akkor én minek kellenék neki?
A hirtelen jött jókedvem szinte azonnal lehervad. Reményvesztetten, de mégis mosolyt varázsolva arcomra megszólalok: -Hol van Andrew?
A hangom üres és egyhangú, mintha minden érzelmet kiszívtak volna belőle.
-Jajj hát neked nem szóltak? - nevet fel a lány -Amiért ittvagyok ma senki sem dolgozik! Csak élvezitek a jelenlétem!
A hangja, konkrétam megsüketített, hogy tud ilyen vékony hangon beszélni? Elfintorodom.
-Remek, akkor Shawn, beszélhetnénk? - nézek fájdalmasan a szemébe.
-Persze! - válaszolja ragyogó arccal, majd kétségbeesetten feszíti le Camila ujjait a kezéről.
-Mit szeretnél mondani? - teszi a fejét a vállamra, idegesen fújtatok, ellépek mellőle és megfogom a csuklóját, majd kivezetem a helységből be, az üres irodába
-Miért? - kérdezem dühhel és szomorúsággal vegyített gúnnyal.
-Mit miért?
-Miért játszottál velem?
-Miről beszélsz...
-Ne mond, hogy nem érted! - emelem fel a hangom a sírással küzdve -Tegnap tetted nekem a szépet, azt hittem... - elcsuklik a hangom - Azt hittem tényleg van nálad esélyem! - nagyon sóhajtok, tudom milyen bugyután hangzik, de nem érdekel, nagyon nyomta a szívem, de mostmár kiszabadult. Kimondtam és nem lehet rajta változtatni. -Most pedig itt van Camila Cobell, aki nyilvánvalóan a baránőd, és szebb, tehetségesebb nálam, meg persze híres is. Olyan hülye vagyok, hogy elhittem! - roskadok bele a székbe ami kihúzva áll az íróasztal mellett. Shawn letérdel mellén és megfogja a kezem. Undorodom az érintésétől, de valahogy nincs erőm elhúzni a kezem.
-Hope, figyelj. Camila nem a barátnőm csak azt akarják, hogy az legyen - oké, ez csak nekem tűnik oltári nagy hülyeségnek? Szép és -egyesek szerint- jó a hangja, és erőltetik, hogy vele legyen? Na nem, ezt nem veszem be... -És jól láttad, tényleg tetszel nekem, s-sőt, több is. - az utolsó mondatba teljesen belepirul, de ezúttal a szívem acélból van, nem tud meghatni.
-Akkor miért szorongattad a kezét? Ha? Nekem te ne hazudj! Kizárt, hogy ne legyen köztetek semmi! A francba is! Ez neked a szórakozásod, hogy játszol
a kislányokkal? Undorító! Ne is gyere a közelembe! Nem hiányzik az ilyen... - nem jut eszembe a megfelelő szó, felpattanok a székből és Shawn szemeibe nézve szinte látom, hogy sajog a szíve. -Senkiházi! - ez az utolsó szó nekem is fáj. Több se kell, fogom magam és kirohanok. Az ajtónal lógó kabátomat megrántom, az akasztója elszakad, de nem érdekel, csak ki akarok jutni. Egyenesen rohanok fel a buszra, aminek szinte azonnal be is csukódik az ajtaja mögöttem. Egy ismerős helyen szállok le, itt nem messze van egy tó. Tökéletes. A jég mindig megnyugtat, valamiért.
Szaladok ahogy bírja a lábam, majd ahogy odaérek Ingerülten vágom le a parton a cuccom. Beugrom a jégre. Gyors lábkaszálásokkal becsúszok a tó közepére. Igaz csak sima csizma van rajtam, de megteszi korcsolyának
-Hope! - hallom Shawn kiálltásás. Mielőtt kicsirdulna a könnyem megrázom a fejem.
Ropogó hangot hallok, de nem olyat mint amikor rálépsz a hóra. Ez annál hangosabb. Félve lenézek a lábam alá.
-Ó ne. - suttogom. A jégpáncél betört. Ez lehetetlen. A jég vastagnak bizonyult pedig.
Minden erőmet bevetve a -Shawnnal szemközti- part fele rohanok, de elesek és beverem a fejem.
Nem tudok felállni, a jég szilánkosra törik alattam. Felsikoltok. Behatolok a vízbe. A víz azonnal körbevesz. A hideg lebénít. Elkezdek hiperventillálni. Nem tudom a felszínre úszni. Meg fogok fulladni. Végem.
A mellkasom feszül, a látóköröm sötétül, míg teljesen el nem sötétedik. Elvesztem az eszméletem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése