2. Rész ~ Never be alone

Sziasztok! A múlthéten jelent meg az első rész és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Köszönöm nagyon sokat jelent ez nekem. Remélem  a továbbiakban is ilyen sokan fogtok olvasni. Puszi: D.❤
Ui.: a kritikáknak nagyon örülök

Egyből tárcsáztam Hettie szamát.
-Mivan? - álmos a hangja
-Neked is szia!
-Jóvan szia, de 11 óra van! Aludtam! - morog
-Basszus tényleg - csapok a fejemre - Neharagudj!
-Semmi, de ha már felkeltettél mond! - nevet.
-Ok. Voltam a starbuck's-ban és nekem jött egy gyerek.
-Igen és?
-Várj! És az a gyerek Shawn volt! - hadarom
-Most nagyon este van vagy tényleg Shawn-t mondtál??
-Tényleg Shawnt mondtam!!! Kitweetelte, hogy nekemjött!
-Anyád!
-Ugye? Na de megyek, álmos vagyok. - köszönök el
-TEMONDOD??? - röhög - Szia Hoppy!

Belevetem magam az ágyamba, igaz még csak 20 óra van, de hulla fáradt vagyok így gyorsan elalszok.
Túl sok izgalom egy napra.

Reggel nem ébreszt a telefonom. Tipikus. Amikor suliba kell mennem akkor ébreszt, mikor dolgozni, akkor persze nem. Berohanok a gardrómbomba és felrángatok magamra egy szaggatott farmert és egy kövekkel kirakott méregzöld felsőt, majd átszaladok a fürdőbe és kivasalom a hajam.
-Elvigyelek kicsim? - kérdezi anya
-Jó lenne! - fordítom felé a fejem
-Akkor gyere menjünk! - indul le, én utána.
-Vastag kabátot vegyél. Fagy van! - szól rám anya. Bólintok és felkapom a legvastagabb kabátom és egy vastag hótaposót.
Kirohanok és bevágódok az autóba. Megrándulok. Még így, a nagykabátomon keresztül is fázok. Az arcom és az orrom nagyon gyorsan megcsípi a hideg. Anya is beül a kocsiba, majd nehézkesen elindítja. A pláza előtt lelassul, aztán megáll. Kiugrok. Túl nagy lendülettel. Megingok, de nem esek el. Hoki játékos vagyok, ugyan mégis hogy sikerülne elesnem?
-Szia anya! - köszönök majd nekiiramodok, be a plázába. Gyorsan megnézem a telefonom. 9:07. Basszus. A munkaidőm 8:30-kor kezdődött. Felrohanok. Az emberek megfordulnak utánam. Ezt utálom. Nagyon. Mintha fojtogatnának a szemükkel. Befordulok a boltunkba. Huh. Kék fürtök. Stefanie.
-Sziaaaaaa! - harapom el a szám
-Kicsit elkéstél szivi! - nevet -Szerencséd, hogy Melnek dolga van, de most ezért te intézed el a következő vásárlót! - mutat az ajtó felé majd elneveti magát.
- Oké, jólvan. - vonom meg a vállam. -Te figyelj! - mondom és kicsit leveszem a Lush Life hangerejét.
-Mi a helyzet? - ül be a pénztár mögé és rákönyököl a combjára, a fejét pedig közrefogja a két kezével.
-Emlékszel tegnap nekimentem annak a gyereknek.
-Én tisztán láttam, hogy ő ment neked! - vág bele a heves magyarázásomba
-Az mellékes. Tippelj ki volt az! - olyan hevesen gesztikulálok, hogy majdnem leverek pár polcot.
-Nemtudom. - vonja meg a vállát -Justin Bieber? - röhög. Tudja, hogy ki nem állhatom azt az énekest. Több ok miatt.
-Istenem! - nevetve kezembe temetem a fejem -SHAWN MENDES!
-Hazudsz! - röhög és egy hanyag mozdulattal visszatekeri a hangerőt.
-Nem hisz nekem! - horkanok fel és feloldom a telefonom. Ingerültséget színlelve megkeresem Shawn tegnapi tweetjét.
-OOOOLVASD EEEEL! - lengetem orra előtt a telefont
-Ha lóbászod, akkor nem tudom! - fogja le a kezem és olvasni kezd. Elkerekedik a szeme.
-Shawn Mendes neked ment! Találkoztunk Shawn Mendessel! -tátja el a száját -Hogyan??
-Nemtudom! - fogom össze a hajam.

                              ~~~

Munkaidőm fele lement, mikor megjelenik Melanie az ajtóba. Vészjósló tekintetéből kiolvasom, hogy nem sok jót szándékozik mondani.
-Sziasztok. -szólal meg halkan, Stef azonnal odaugrik a hifihez és lehalkítja a zenét.
-Miaz tesó? - húzza el a száját.
-Hope beszélni szeretnék veled. - szinte azonnal lever a víz.
-I-igen? - nézek bele szomorúan kék szemeibe
-Figyelj, tudod, hogy imádunk és nagyon jó veled együtt dolgozni veled, de sajnos meg kell válnunk tőled. - mondja szomorúan, kifut belőlem a lélek
-MI?? NEM! - kiált Stefanie, a testvére gyilkos szemeket mereszt rá és tatog neki valamit. Valami olyasmit, hogy majd elmagyarázom?
-O-oké. - veszek egy nagy levegőt
-De nem hagyom, hogy üres kézzel el menj! Végkielégítés gyanánt kapsz ajándék utalványt és ajándék csomagokat is! - mondja halvány mosollyal az arcán Mel
-Mindta az segítene. - megy hátra mérges fejjel Stef és becsapja maga után az ajtót.
-Tényleg ne haragudj. Csak a te érdekedben küldtelek el, majd később belátod. - adja belém a lelket egy
halovány mosollyal. Csendben bólintok. Mivan? Kérdezném szivesen. Mi az, hogy az én hasznomra válik, hogy kirúg? Ez nagyon ködös.
-Akkor megyek. - még most sem hiszem el igazán, hogy kidobtak.
Stef után veszem az irányt.
Lassan lépkedek. Elveszettnek érzem magam. A sulinkban muszály félállást vállalni és ezt az állást is nehezen tudtam megszerezni.
Leveszem a munkaruhám és összehajtom. Erősen küzdök könnyeim ellen. Tudom, nagyon gáz, hogy ilyen miatt könnyezek, de nem tudom elfolytani.
Felöltözök és elrohanok köszönés nélkül. Belerakom a fülembe a fülhallgatóm.
~ I promise that one day I'll be around
I'll keep you safe
I'll keep you sound ~ szólal meg a fülemben. Veszek egy nagy levegőt. 5 perc múlva indul a legközelebbi busz. Megvárom. A hó szakad, csak összehúzott szemekkel tudok közlekedni. Épp átmennék a zebrán mikor valaki visszahúz:
-Meg akarsz halni? - kérdezi a titokzatos idegen
-Mi? - fordítom hátra a fejem. A hópihéktől nem látom ki az, de úgysejtem Marco, az osztálytársam.
-Majdnem elütöttek. Keresed a veszélyt mi? - horkan fel, megforgatom a szemem
-Nem vagyok vicces hangulatomban! - csattanok fel. Magához húz, meg akar ölelni. Mindig is mondták, hogy belém van esve, de sosem hittem el, még most sem. A mellkasánál fogva hátralököm, kérdőn ránézek, de úgydöntök nem várom meg a választ
-Megy a buszom. - vetem oda és elindulok. Utánam szól, de azt már én nem hallom.
~ And take a piece of my heart
And make it all your own
So when we are apart
You'll never be alone ~ vajon mit csinálhat éppen Shawn? Neki olyan könnyű lehet az élete. Tehetséges. Jól néz ki. Kedves és mindenki imádja. Tömör szerencse, én bezzeg. Egyik nap még túl egyhangú volt az életem, a másik nap pedig...minden veszve látszik...már semmi nem lesz ugyanaz.
Miért?
Mit fogok lezdeni ezután?
SOS!