Sziasztok!
Úgy döntöttem WATTPADRA írom át a történetet. A történet mostmár: kibővített, javított és múltidőbe átírt.
http://my.w.tt/UiNb/3ag6W2AaXw
Egy Kanadai,16 éves lány, kinek hatalmas fordulatot vesz az élete és egy óriási lehetőséget kap. Vajon él vele? Olvass és megtudod!
2016. 09. 25.
2016. 09. 17.
Sziasztok! Nagyony, nagyon, nagyon sajnálom, hogy ìgy abbamaradtak a részek, de mint már korábban is írtam, tönkrement a gépem, és telefonon így nem, nem tudom mikorra kapok újtat, lehet hogy csak jövő nyárra, defelbuktam ( képletesen ) a blogom linkjébe és ÚR ISTEN, HOGY HAGYHATTAM ÉN EZT CSAK ÌGY ITT? Na a lényeg: Amint géphez jutok, folytatom az írást ^^
Amit garantálok: -Hosszabb részek
-Tartalmasabb, pontosabb szöveg
-Helyesírási hibák is ki lesznek küszöbölvetöbbnyire
PUSZI NEKTEK
Amit garantálok: -Hosszabb részek
-Tartalmasabb, pontosabb szöveg
-Helyesírási hibák is ki lesznek küszöbölve
PUSZI NEKTEK
2016. 02. 13.
6. Rész ~ Breathe me back to life
Sziasztok! Köszönön köszönöm köszönöm! Fuuu 1000+ oldalmegjelenítés...wooow!
Imádlak titeket! De elég a szájtépésből!
Arra ébredek, hogy valaki...megcsókol (???)
Nem is, hanem újra éleszt. Nagylevegőt veszek, iszonyatos légszomjam van.
-Hope! - ugrik arrébb Shawn
-Nem igaz, hogy te mindenhol ott vagy! - felnevetek, de szinte azonnal megborzongok. -Fázok. -motyogom
-Persze, hiszen jó hideg volt a víz. Én is kaptam belőle. - emel fel. Most látom csak, hogy a parton vagyok, hogy jutottam ki? Shawn hozott ki? Bejött volna értem? Hiszen az előbb veszekedtünk.
-Te hoztál ki? - bököm ki végül
-Ki más? - néz őszíntén a szemembe, pillangók szabadulnak fel a gyomromba.
Shawn betesz az autója hátsó ülésére.
A csomagtartóból előhalászott takaró-féleségekkel körbebugyolál.
-Kösz. - sütöm le a szemem. Szégyenlem magam. Elküldtem a halál háta közepére, de ő csak segített. Észreveszem a táskám magam mellett. Le akarok érte nyúlni de nem érem el.
Shawn felnevet behajol fölém és felemeli a táskám
-Segítek, csak kérj meg! - mondja
-Nem kell. Viszont anyukámnak írhatnál. - jut eszembe, hogy a szüleim biztos aggódnak
-Már beszéltem vele. - teszi vissza a táskát a gumiszőnyegre - Tudja, hogy velem vagy.
Egy pillanatra megáll fölöttem, de gyorsan el is húzódik. Szomorú bociszemeket meresztve rá, félve megszólalok
-Ne-neharagudj. - könnyek szöknek a szemembe. - Ölelj meg. Kérlek.
Belenéz a szemembe. Elmosolyodik. Ismét visszahajol és a karjába zár.
-Szeretlek. És nem Camilát szeretem. Csak téged. - hunyja le a szemét
-Tudom. Mostmár elhiszem. - motyogom az orrom alatt. Shawn kifújja az összes levegőt a tüdejéből. -Shawn, én...meghaltam? Halott voltam? - buggyannak ki újra a könnyeim. Szabályosan zokogok.
-Tulajdon képpen, igen. De mostmár nem. Élsz. Nagyon is élsz. - szorít még jobban magához. A biztonság érzet a hatalmába kerít, de a sírást nem tudom abbahagyni.
-Köszönöm. - szorítom a fejem izmos mellkasába.
Beleszippant a hajamba. Felemeli a fejem és az ajkaimra néz, aztan a szemei. Vészesen közel van hozzám. A szivem vadul kalapál. Neeem. Nem merem. Ez annyira szemét helyzet. Tudja, hogy nagyon rettegek az eslő csóktól, a kávézóban erre is kitértünk, de most, hogy megmentette az életem, tartozok neki. Ez gonosz. És ravasz. A fejemre húzom az egyik pokrócot. Shawn felnevet. Elhúzza a pokrócot szorongató kezem. Ábrándos szemeivel rabul ejtik az enyéim. Az egyik kezével megfogja az arcom. Mutatóujjával végighúz az alsó ajkamon. A gyomrom szaltózik egyet. Tulajdonképpem, nem ez lesz az első. Az előbb is "megcsókolt", csak én nem voltam eszméletemnél. Milyen egyszerű is úgy. Nem gondolkodsz semmin csak vagy aztán azt tesznek veled amit akarnak.
De én mindent túlkomplikálok. Hettie is mindig ezt mondja. Shawn puha ajkai ébresztenek fel a gondolatmenetemből. Valami eszméletlen, bizsergő érzés áramlik szét a testemben. Ez nagyon jó. Ràjövök, hogy így akartam megkapni életem első csókját. Szerelemből és úgy, hogy magunkban vagyunk. Nem akarom, hogy abbahagyja. Szerencsémre csak most kezdte. Lassan becézgeti ajkaim, míg meg nem gondolja magát. El akarja mélyíteni a csókot. Kicsit megharapja az alsó ajkam. Kinyitom a számat és egyből valami fenséges dolgot csinál. Bizarr kicsit, hogy konkrètan nyálat cserélünk, de ez valami isteni.
Egy villanásra leszünk figyelmesek. Egy vakura. Szétrebbenünk. Egyre több vaku. Shawnt megtalálták a paparazzik.
-Húzd a fejedre a takarót, ha nem akarod, hogy lenyomozzanak! - suttogja majd átugrik a vezető ülésbe és nagy gázzal elindul. Úgy teszek ahogy mondta ráhúzom a fejemre a takarót. Mintha ott se lennèk. A nyitva hagyott hátsó ajtó a nagy és hirtelen lendülettől becsapódik. Gyorsan elhagyjuk a partot.
-Francba is, hogy ezek kindig megtalálnak. Nem élhetem az életem! - morog Shawn. Még csak 17 éves, de biztos nagyon zavarják a lesifotósok. Leeresztem a takarót.
-Sajnálom. Ha én nem vagyok nincs botrány. Hagynod kellett volna megfagyni, vagy megfulladni. Amelyik hamarabb történt volna. - vonom meg a vállam
-Persze, aztán haljak meg boldogtalanul egy nálam idősebb fruskával az oldalamon akit rámerőszakoltak, mert az jót tesz a karrieremnek? Na nem! Szeretlek, hallottad. - néz a visszapillantó tükrön keresztül a szemembe. Fura. Annyiszor hallottam és láttam tőle
ezt a szót "szeretlek", de még is különlegesnek hat. Talán mert ezúttal csak nekem mondta. Kizárólag nekem. Ez nagyon állat.
-Marha nagy szerencséd van, hogy megtanultam újraéleszteni. - nevet fel Shawn
-Ja, marhanagy...- húzom le a fejemről a pokrócot. Az agyam azon kattog, hogy ha Shawnra csak ráerőszakolják Camilat, akkor miért vannak ilyen "jóba" .
Mindig posztolnak együtt fotókat, és mindig együtt lógnak, ha Shawn nem Kanadában van. Vagy tökéletes színész a srác, vagy tökéletes kamugép. Az arcát elnézve egy angyali teremtés, aki senkinek semmi rosszat nem tud tenni, de ez álarc is lehet. Nem megyek el rajta. 3 napja ismer, de azt mondja szeret és csak engem...fura.
-Valami baj van? - fürkészi az arcomom
-Nincs.
-Nagyon rosszul hazudsz!
Ha te mondod, neked megy mi? Kérdezném szívesen, de mivel a megmentőmről van szó, inkább nem leszek bunkó.
-Hope! Mond meg kérlek mi bánt! - kérlel szívszórító hangon
-Semmi, csak azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy nem szereted Camilat mikor egy közös számotok is van... - kezdem, Shawn felnevet
-Talán, mert hülyén venné ki magát, hogy az ügynököm mindent megtesz a karrierem érdekében, én meg sutba dobom az egészet, csak mert nem szimpi a csaj. - válaszolja, de nem ez nem elég. Valahogy még nem bízom benne teljesen. Valami még hiányzik ahhoz, hogy azt mondjam Shawnban 100%-ig megbízok.
Olyan fura. Minden olyan gyorsan történik. Ez ilyesztő, egy hete ilyenkor az ágyamban halgattam Shawn számait és azon álmodoztam milyen lenne, ha találkoznék vele. Úgy mint sztàr és a rajongója. Aláír egy gitárt, megölel, esetleg az egy puszit, de most, most teljesen felfordult az életem. Először is, nekemjött életem szerelme, másodszor is kirúgtak, utána felvettek Amdrew-hoz, ahol találkoztam Shawnnal, mostmeg meghaltam utána meg megkaptam életem első csókját. Csak úgy egymás után jönnek az események, sorozatosan. A "régi életemhez" képest, most kész őrület van. Régen minden nap ugyanazt csináltam ugyan úgy, de ma már abban sem vagyok biztos, hogy lány vagyok-e egyáltalán. Egyedül abba vagyok biztos, hogy nem akarok haza menni. Nem hiányzik a húgom röhögése és a "hú de balfék" megjegyzései. Még annyira se anyám rosszalló tekintete és az egyetlen szeretett családtagom, az apám hulla fáradt és szomorú megjelenése, mintha kiveszett volna belőle az élet, mióta betöltöttem a 14-et, azelőtt mindig nevetett, focizott velem a kertben, segített anyának főzni, nézte velem a bugyuta tv műsorokat és mindig olvasott nekem este, de azóta mintha élő-halott módba váltott volna. Szinte sosincs otthon csak reggel, mindig beesettek a szemei és fehér mint a fal. Aggasztó így látni, mert ő az, aki soha egy rossz szót nem szólt hozzám, míg az anyàm és a húgom folyamatosan.
-Shawn... - húzon vissza a takarót a fejemre, de egy kicsit, egy lyukon kilesek
-Igen? - kérdezi és a visszapillantóból rámnéz, most sokadszorra
-Nagyon bizarr lenne, ha nem akarnék haza menni?
-Hát, max a szüleidnek. - az arca felderül
-Anyámat semmi sem érdekli azon kívül, hogy jó énekes legyen belőlem, apám meg otthon sincs...na? Jó kis családom van, nemdebár? - Shawnnak kiszökik a vér az arcából, és lehervad a mosoly
-Nem értem, hogy lehet neked ilyen szörnyű csalàdod? Hisz te olyan kedves és szimpatikus vagy.
-Először is kösz, - mondom cinikusan, szinte perzselve, a családomra való megjegyzés miatt -Másodszor tényleg kösz. - ezt már egyhe, barátságos hangon motyogom. -Akkor, mi lesz?
-Haza viszlek hozzánk, lefürdesz, addig megkérem anyámat, hoz szerváljon valahonnan egy matracot nekem, amin majd alszom, és te szépen befekszel az ágyamba jól betakarózol és kialszod magad. - mondja nyugodt hangon egy lassú pislogás keretében.
A következő pillanatokban már annyira lenehezedik a szemhéjam, hogy nem tudom nyitva tartani, lezáródik és nem tudok ellenállni az alvás csábításának, túl hosszú nap volt, túl sok izgalom.
Imádlak titeket! De elég a szájtépésből!
Arra ébredek, hogy valaki...megcsókol (???)
Nem is, hanem újra éleszt. Nagylevegőt veszek, iszonyatos légszomjam van.
-Hope! - ugrik arrébb Shawn
-Nem igaz, hogy te mindenhol ott vagy! - felnevetek, de szinte azonnal megborzongok. -Fázok. -motyogom
-Persze, hiszen jó hideg volt a víz. Én is kaptam belőle. - emel fel. Most látom csak, hogy a parton vagyok, hogy jutottam ki? Shawn hozott ki? Bejött volna értem? Hiszen az előbb veszekedtünk.
-Te hoztál ki? - bököm ki végül
-Ki más? - néz őszíntén a szemembe, pillangók szabadulnak fel a gyomromba.
Shawn betesz az autója hátsó ülésére.
A csomagtartóból előhalászott takaró-féleségekkel körbebugyolál.
-Kösz. - sütöm le a szemem. Szégyenlem magam. Elküldtem a halál háta közepére, de ő csak segített. Észreveszem a táskám magam mellett. Le akarok érte nyúlni de nem érem el.
Shawn felnevet behajol fölém és felemeli a táskám
-Segítek, csak kérj meg! - mondja
-Nem kell. Viszont anyukámnak írhatnál. - jut eszembe, hogy a szüleim biztos aggódnak
-Már beszéltem vele. - teszi vissza a táskát a gumiszőnyegre - Tudja, hogy velem vagy.
Egy pillanatra megáll fölöttem, de gyorsan el is húzódik. Szomorú bociszemeket meresztve rá, félve megszólalok
-Ne-neharagudj. - könnyek szöknek a szemembe. - Ölelj meg. Kérlek.
Belenéz a szemembe. Elmosolyodik. Ismét visszahajol és a karjába zár.
-Szeretlek. És nem Camilát szeretem. Csak téged. - hunyja le a szemét
-Tudom. Mostmár elhiszem. - motyogom az orrom alatt. Shawn kifújja az összes levegőt a tüdejéből. -Shawn, én...meghaltam? Halott voltam? - buggyannak ki újra a könnyeim. Szabályosan zokogok.
-Tulajdon képpen, igen. De mostmár nem. Élsz. Nagyon is élsz. - szorít még jobban magához. A biztonság érzet a hatalmába kerít, de a sírást nem tudom abbahagyni.
-Köszönöm. - szorítom a fejem izmos mellkasába.
Beleszippant a hajamba. Felemeli a fejem és az ajkaimra néz, aztan a szemei. Vészesen közel van hozzám. A szivem vadul kalapál. Neeem. Nem merem. Ez annyira szemét helyzet. Tudja, hogy nagyon rettegek az eslő csóktól, a kávézóban erre is kitértünk, de most, hogy megmentette az életem, tartozok neki. Ez gonosz. És ravasz. A fejemre húzom az egyik pokrócot. Shawn felnevet. Elhúzza a pokrócot szorongató kezem. Ábrándos szemeivel rabul ejtik az enyéim. Az egyik kezével megfogja az arcom. Mutatóujjával végighúz az alsó ajkamon. A gyomrom szaltózik egyet. Tulajdonképpem, nem ez lesz az első. Az előbb is "megcsókolt", csak én nem voltam eszméletemnél. Milyen egyszerű is úgy. Nem gondolkodsz semmin csak vagy aztán azt tesznek veled amit akarnak.
De én mindent túlkomplikálok. Hettie is mindig ezt mondja. Shawn puha ajkai ébresztenek fel a gondolatmenetemből. Valami eszméletlen, bizsergő érzés áramlik szét a testemben. Ez nagyon jó. Ràjövök, hogy így akartam megkapni életem első csókját. Szerelemből és úgy, hogy magunkban vagyunk. Nem akarom, hogy abbahagyja. Szerencsémre csak most kezdte. Lassan becézgeti ajkaim, míg meg nem gondolja magát. El akarja mélyíteni a csókot. Kicsit megharapja az alsó ajkam. Kinyitom a számat és egyből valami fenséges dolgot csinál. Bizarr kicsit, hogy konkrètan nyálat cserélünk, de ez valami isteni.
Egy villanásra leszünk figyelmesek. Egy vakura. Szétrebbenünk. Egyre több vaku. Shawnt megtalálták a paparazzik.
-Húzd a fejedre a takarót, ha nem akarod, hogy lenyomozzanak! - suttogja majd átugrik a vezető ülésbe és nagy gázzal elindul. Úgy teszek ahogy mondta ráhúzom a fejemre a takarót. Mintha ott se lennèk. A nyitva hagyott hátsó ajtó a nagy és hirtelen lendülettől becsapódik. Gyorsan elhagyjuk a partot.
-Francba is, hogy ezek kindig megtalálnak. Nem élhetem az életem! - morog Shawn. Még csak 17 éves, de biztos nagyon zavarják a lesifotósok. Leeresztem a takarót.
-Sajnálom. Ha én nem vagyok nincs botrány. Hagynod kellett volna megfagyni, vagy megfulladni. Amelyik hamarabb történt volna. - vonom meg a vállam
-Persze, aztán haljak meg boldogtalanul egy nálam idősebb fruskával az oldalamon akit rámerőszakoltak, mert az jót tesz a karrieremnek? Na nem! Szeretlek, hallottad. - néz a visszapillantó tükrön keresztül a szemembe. Fura. Annyiszor hallottam és láttam tőle
ezt a szót "szeretlek", de még is különlegesnek hat. Talán mert ezúttal csak nekem mondta. Kizárólag nekem. Ez nagyon állat.
-Marha nagy szerencséd van, hogy megtanultam újraéleszteni. - nevet fel Shawn
-Ja, marhanagy...- húzom le a fejemről a pokrócot. Az agyam azon kattog, hogy ha Shawnra csak ráerőszakolják Camilat, akkor miért vannak ilyen "jóba" .
Mindig posztolnak együtt fotókat, és mindig együtt lógnak, ha Shawn nem Kanadában van. Vagy tökéletes színész a srác, vagy tökéletes kamugép. Az arcát elnézve egy angyali teremtés, aki senkinek semmi rosszat nem tud tenni, de ez álarc is lehet. Nem megyek el rajta. 3 napja ismer, de azt mondja szeret és csak engem...fura.
-Valami baj van? - fürkészi az arcomom
-Nincs.
-Nagyon rosszul hazudsz!
Ha te mondod, neked megy mi? Kérdezném szívesen, de mivel a megmentőmről van szó, inkább nem leszek bunkó.
-Hope! Mond meg kérlek mi bánt! - kérlel szívszórító hangon
-Semmi, csak azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy nem szereted Camilat mikor egy közös számotok is van... - kezdem, Shawn felnevet
-Talán, mert hülyén venné ki magát, hogy az ügynököm mindent megtesz a karrierem érdekében, én meg sutba dobom az egészet, csak mert nem szimpi a csaj. - válaszolja, de nem ez nem elég. Valahogy még nem bízom benne teljesen. Valami még hiányzik ahhoz, hogy azt mondjam Shawnban 100%-ig megbízok.
Olyan fura. Minden olyan gyorsan történik. Ez ilyesztő, egy hete ilyenkor az ágyamban halgattam Shawn számait és azon álmodoztam milyen lenne, ha találkoznék vele. Úgy mint sztàr és a rajongója. Aláír egy gitárt, megölel, esetleg az egy puszit, de most, most teljesen felfordult az életem. Először is, nekemjött életem szerelme, másodszor is kirúgtak, utána felvettek Amdrew-hoz, ahol találkoztam Shawnnal, mostmeg meghaltam utána meg megkaptam életem első csókját. Csak úgy egymás után jönnek az események, sorozatosan. A "régi életemhez" képest, most kész őrület van. Régen minden nap ugyanazt csináltam ugyan úgy, de ma már abban sem vagyok biztos, hogy lány vagyok-e egyáltalán. Egyedül abba vagyok biztos, hogy nem akarok haza menni. Nem hiányzik a húgom röhögése és a "hú de balfék" megjegyzései. Még annyira se anyám rosszalló tekintete és az egyetlen szeretett családtagom, az apám hulla fáradt és szomorú megjelenése, mintha kiveszett volna belőle az élet, mióta betöltöttem a 14-et, azelőtt mindig nevetett, focizott velem a kertben, segített anyának főzni, nézte velem a bugyuta tv műsorokat és mindig olvasott nekem este, de azóta mintha élő-halott módba váltott volna. Szinte sosincs otthon csak reggel, mindig beesettek a szemei és fehér mint a fal. Aggasztó így látni, mert ő az, aki soha egy rossz szót nem szólt hozzám, míg az anyàm és a húgom folyamatosan.
-Shawn... - húzon vissza a takarót a fejemre, de egy kicsit, egy lyukon kilesek
-Igen? - kérdezi és a visszapillantóból rámnéz, most sokadszorra
-Nagyon bizarr lenne, ha nem akarnék haza menni?
-Hát, max a szüleidnek. - az arca felderül
-Anyámat semmi sem érdekli azon kívül, hogy jó énekes legyen belőlem, apám meg otthon sincs...na? Jó kis családom van, nemdebár? - Shawnnak kiszökik a vér az arcából, és lehervad a mosoly
-Nem értem, hogy lehet neked ilyen szörnyű csalàdod? Hisz te olyan kedves és szimpatikus vagy.
-Először is kösz, - mondom cinikusan, szinte perzselve, a családomra való megjegyzés miatt -Másodszor tényleg kösz. - ezt már egyhe, barátságos hangon motyogom. -Akkor, mi lesz?
-Haza viszlek hozzánk, lefürdesz, addig megkérem anyámat, hoz szerváljon valahonnan egy matracot nekem, amin majd alszom, és te szépen befekszel az ágyamba jól betakarózol és kialszod magad. - mondja nyugodt hangon egy lassú pislogás keretében.
A következő pillanatokban már annyira lenehezedik a szemhéjam, hogy nem tudom nyitva tartani, lezáródik és nem tudok ellenállni az alvás csábításának, túl hosszú nap volt, túl sok izgalom.
2016. 02. 09.
Csere :)
Sziasztok! Igen újra én! Ezúttal egy blogajánlóval.:
Vajon mit tesz a tizenhét éves Virginia Ramsey, mikor egy autóbaleset következtében meghal barátja, Cash, aki a lány képzeletével játszva halála után is jelen van. Minden lépését követi, beleszól a lány életébe, s abba, mi a jó és mi a rossz.
Vajon túl tud lépni rajta valaha? És miért lenne bűn, ha a válasz igen lenne?
https://www.facebook.com/Maradj-velem-1680948825471257/
Ui.: bocsi amiért ilyen résznél hagytam abba, de na, gonosz vagyok c:
Pénteken, legkésőbb szombaton startol a 6....tudom, hogy varjátokegó lvl 99999
Vajon mit tesz a tizenhét éves Virginia Ramsey, mikor egy autóbaleset következtében meghal barátja, Cash, aki a lány képzeletével játszva halála után is jelen van. Minden lépését követi, beleszól a lány életébe, s abba, mi a jó és mi a rossz.
Vajon túl tud lépni rajta valaha? És miért lenne bűn, ha a válasz igen lenne?
https://www.facebook.com/Maradj-velem-1680948825471257/
Ui.: bocsi amiért ilyen résznél hagytam abba, de na, gonosz vagyok c:
Pénteken, legkésőbb szombaton startol a 6....tudom, hogy varjátok
5. Rész | Trippin over myself
Sziasztok!Something :D Big bocsánat kérés, de az elmúlt héten megjártam a poklot is. Ne de ez most mellékes, mert itt az új, szerintem nagyon izgalmas rész, majd leállt a szivem ahogy írtam...de hülyének nézhettek ti engem :D
Vigyorogva ébredek fel. Nem tudom miért csinálom. Egyszerűen minden túl tökéltetes, olyan nem evilági érzés kerít hatalmába. Olyan fennséges.
Az arcom már fáj a sok bazsajgástól, de nem hervad le az arcomról a mosoly. Továbbra is utat enget a fogszabályozómnak rontani az összképet, de nem érdekel.
Nyújtózkodva felülök.
-Nam-nam - cuppogok a számmal, olyan vagyok konkrétan, mint egy elmebeteg.
Ma is találkozok Shawnnal. Az érzésem....olyan....mindjárt meghalok érzés. Igen, tudom nem ez a legkifejezőbb, de ez áll a legközelebb az igazsághoz. A fejem kavarog. A mellkasom feszül. A szívem vadul ver. Az arcom elmegy egy nagy paradicsomnak és az ujjaim folyamatosan jászanak a hajammal, vagy egyéb dologgal ami a kezem közé akad,példának okául a függönnyel, mikor felhúzom a redőnyt.
- I walk down the street and all I can see
Is people taking pictures of what they're 'bout to eat
Did you even notice the girl sitting across from you?
I sit in your room with nothing to do
Victim to the screen between me and you
Guess there's somebody else that you'd rather be talking to - hangosan éneklem. Énekelni van kedvem. Kikiabálni a világnak mennyire izgatott és boldog vagyok egy dalon keresztül. Konkrétan megőrültem, az, hogy Shawn azt mondta szép a hangom annyira, hogy is mondjam...felbátorított, hogy képes lennék énekelni közönség előtt. És ez nagyon nagy szó tőlem. Hatalmas.
Pörögve, forogva a gardróba veszem az irányt.
- Hold on, time out, help me
Cause right now I wanna get lost in this moment
Keep both my eyes open
Nothing to prove, let's keep this to ourselves - felnevetek, hirtelen olyan pozitív minden, hogy ha nem nevetnék, nem engedném ki magamból felrobbannék. Olyasmi ez, mint amikor szomorú vagy sírhatnékod van és kifakadnak a könnyeid, csak boldogságot érzel és a sírást nevetés váltja fel.
- You can’t walk the streets at night
You're way too short to get on this ride
No I'm not, no I'm not, you tryna tell me that I
I gotta be home when the street lights glow?
You can’t watch your tv show
I will watch what I wanna watch
No, I won’t listen to you, do what I wanna do - hirtelen zenét váltok, amint abba tudtam hagyni a nevetést. A hó ma sem esik és egy kicsit enyhült az idő. Felhúzok egy fehér-szürke csíkos koptatott szűk farmert, és egy meleg póló felé egy piros favágó inget, aminek a végét a derekamnál megkötök. Az utóbbi időkben (mióta fogszabályzóm van) hátrahagyott szemüvegem a kezembe fogom és át ugrálok a fürdőbe.
Megmosom a fogamat és az arcom. Valamiért szebbnek látom magam mint máskor...de nem tudom miért...valamiért nem jövök rá...
- I believe, I believe, I believe, hey
I believe, I believe, I believe, hey
I believe, I believe, I believe, hey
I believe, I believe, I believe, hey - újra dalt váltok.
- Everest is only a mountain
A pyramid is just a shape
Doesn't have to hold you back
Doesn't have to pin you down
Let your dreams take flight
And your heart ignite! - dalolom. Újra belenézek a tükörbe...nincs kedvem sminkelni. Jó vagyok így is. Annyit teszek az ügy érdekébe, hogy a szokásos piros rúzsommal átmegyek az ajkaimon egyszer. Jól lesz.
A hajam viszont most sem tetszik. Behullámosítom, majd a szemüveggel felfogom a szemembe húlló tincseket.
Istenem. El sem hiszem. Van esélyem Shawnnál. Ez olyan durva. Mintha Csodaországban lennék, nincs értelme.
Shawn Mendes, akit egy hete még a telefonom képernyőén csodáltam aranyosnak nevezett és velem együtt énekelt. Na meg ahogy a szemembe nézett, hogy attól majdnem elájultam.
- I thought that I've been hurt before
But no one's ever left me quite this sore
Your words cut deeper than a knife
Now I need someone to breathe me back to life
Got a feeling that I'm going under
But I know that I'll make it out alive
If I quit calling you my lover
Move on - újta dalt váltok, és énekele megragadom a táskám, majd lemegyek a konyhába.
Köszönök a szüleimnek és a húgomnak, majd kijelentem hogy nem vagyok és elindulok a buszmegállóba
- You watch me bleed until I can't breathe
Shaking, falling onto my knees
And now that I'm without your kisses
I'll be needing stitches
Tripping over myself
Aching, begging you to come help
And now that I'm without your kisses
I'll be needing stitches - az utcán sem hagyom abba, csak akkor amikor már a buszmegállóban lévő kortársaim hallótávolságában vagyok. Várj...az...
-Helló jókedvű! - köszön rám az ismerős alak és rátehénkedik a vállamra
-Le lehet rólam szállni. - rázom le magamról a nehéz kezet
-Ki állít meg? A kicsi popsztár barátod? - horkan fel a fogvatartóm
-Marco, ő nem a barátom, egy. Kettő idősebb nálad, három én állítalak meg, méghozzá ha nem veszed le a mocskos kezed rólam, akkor nem lesz többé fogad a drága hokiütőmnek hála! - fu...megijedek magamtól
Felnevet. -Kinyílt a csipád? Egy hete még szó nélkül meghúztad magad a sarokban és hallgattad azt a nyálas barmot.
-Marco utóljára szólok.
Figyelmeztetem. Nem viselem el őt, mint negatív energiát ezen a szép napon.
-Mit teszel ellenem? - köpi az arcomba. Hó ropogását hallom és ismerős ciccegést. Rea van mögöttem. Így szokott jelezni a pályán, ha helyzete van. Elhajolok Marco elől és már lendül is a keze. Rea ökle találkozik Marco arcával. Mindig is meglepett Rea nyers természete, olyan könnyen beszólogat az embereknek.
-Nem vagy normális - markol bele a hóba Marco és az ütés helyére nyomja
-Köszi az elismerést! - vigyorog szélesen Rea és elhúz pár méterrel arrébb. -Mit csináltál a hétvégén? Teli van beled az internet!
Ezzel nem számoltam. Ez olyan fojtogató érzés, hogy szinte leírhatatlan. Gyorsan megrázom a fejem. Nincs hely most a rossz gondolatoknak.
-Jajj, meséljen el újra? Harmadjára? - kérdezem gondterhelt arcot vágva
-Igen!
~~~~~
-Hellóooo - köszök elnyújtottan, mikor beérek a munkahelyemre, ugyanis egy hosszú fekete loboncú lány épp Shawn kezét fogja.
Komolyan Hope? Komolyan azthitted, hogy van esélyed? Olyan hülye voltam, hogy elhittem. Mintha valaki ezer darabra törte volna a szívem. Azthittem tényleg tetszek Shawnnak és végre lesz egy igazi barátom...de miért is hittem el? Csak játszott velem természetesen. Mikor ittvan a szép és híres Camila Cobello, akkor én minek kellenék neki?
A hirtelen jött jókedvem szinte azonnal lehervad. Reményvesztetten, de mégis mosolyt varázsolva arcomra megszólalok: -Hol van Andrew?
A hangom üres és egyhangú, mintha minden érzelmet kiszívtak volna belőle.
-Jajj hát neked nem szóltak? - nevet fel a lány -Amiért ittvagyok ma senki sem dolgozik! Csak élvezitek a jelenlétem!
A hangja, konkrétam megsüketített, hogy tud ilyen vékony hangon beszélni? Elfintorodom.
-Remek, akkor Shawn, beszélhetnénk? - nézek fájdalmasan a szemébe.
-Persze! - válaszolja ragyogó arccal, majd kétségbeesetten feszíti le Camila ujjait a kezéről.
-Mit szeretnél mondani? - teszi a fejét a vállamra, idegesen fújtatok, ellépek mellőle és megfogom a csuklóját, majd kivezetem a helységből be, az üres irodába
-Miért? - kérdezem dühhel és szomorúsággal vegyített gúnnyal.
-Mit miért?
-Miért játszottál velem?
-Miről beszélsz...
-Ne mond, hogy nem érted! - emelem fel a hangom a sírással küzdve -Tegnap tetted nekem a szépet, azt hittem... - elcsuklik a hangom - Azt hittem tényleg van nálad esélyem! - nagyon sóhajtok, tudom milyen bugyután hangzik, de nem érdekel, nagyon nyomta a szívem, de mostmár kiszabadult. Kimondtam és nem lehet rajta változtatni. -Most pedig itt van Camila Cobell, aki nyilvánvalóan a baránőd, és szebb, tehetségesebb nálam, meg persze híres is. Olyan hülye vagyok, hogy elhittem! - roskadok bele a székbe ami kihúzva áll az íróasztal mellett. Shawn letérdel mellén és megfogja a kezem. Undorodom az érintésétől, de valahogy nincs erőm elhúzni a kezem.
-Hope, figyelj. Camila nem a barátnőm csak azt akarják, hogy az legyen - oké, ez csak nekem tűnik oltári nagy hülyeségnek? Szép és -egyesek szerint- jó a hangja, és erőltetik, hogy vele legyen? Na nem, ezt nem veszem be... -És jól láttad, tényleg tetszel nekem, s-sőt, több is. - az utolsó mondatba teljesen belepirul, de ezúttal a szívem acélból van, nem tud meghatni.
-Akkor miért szorongattad a kezét? Ha? Nekem te ne hazudj! Kizárt, hogy ne legyen köztetek semmi! A francba is! Ez neked a szórakozásod, hogy játszol
a kislányokkal? Undorító! Ne is gyere a közelembe! Nem hiányzik az ilyen... - nem jut eszembe a megfelelő szó, felpattanok a székből és Shawn szemeibe nézve szinte látom, hogy sajog a szíve. -Senkiházi! - ez az utolsó szó nekem is fáj. Több se kell, fogom magam és kirohanok. Az ajtónal lógó kabátomat megrántom, az akasztója elszakad, de nem érdekel, csak ki akarok jutni. Egyenesen rohanok fel a buszra, aminek szinte azonnal be is csukódik az ajtaja mögöttem. Egy ismerős helyen szállok le, itt nem messze van egy tó. Tökéletes. A jég mindig megnyugtat, valamiért.
Szaladok ahogy bírja a lábam, majd ahogy odaérek Ingerülten vágom le a parton a cuccom. Beugrom a jégre. Gyors lábkaszálásokkal becsúszok a tó közepére. Igaz csak sima csizma van rajtam, de megteszi korcsolyának
-Hope! - hallom Shawn kiálltásás. Mielőtt kicsirdulna a könnyem megrázom a fejem.
Ropogó hangot hallok, de nem olyat mint amikor rálépsz a hóra. Ez annál hangosabb. Félve lenézek a lábam alá.
-Ó ne. - suttogom. A jégpáncél betört. Ez lehetetlen. A jég vastagnak bizonyult pedig.
Minden erőmet bevetve a -Shawnnal szemközti- part fele rohanok, de elesek és beverem a fejem.
Nem tudok felállni, a jég szilánkosra törik alattam. Felsikoltok. Behatolok a vízbe. A víz azonnal körbevesz. A hideg lebénít. Elkezdek hiperventillálni. Nem tudom a felszínre úszni. Meg fogok fulladni. Végem.
A mellkasom feszül, a látóköröm sötétül, míg teljesen el nem sötétedik. Elvesztem az eszméletem.
Vigyorogva ébredek fel. Nem tudom miért csinálom. Egyszerűen minden túl tökéltetes, olyan nem evilági érzés kerít hatalmába. Olyan fennséges.
Az arcom már fáj a sok bazsajgástól, de nem hervad le az arcomról a mosoly. Továbbra is utat enget a fogszabályozómnak rontani az összképet, de nem érdekel.
Nyújtózkodva felülök.
-Nam-nam - cuppogok a számmal, olyan vagyok konkrétan, mint egy elmebeteg.
Ma is találkozok Shawnnal. Az érzésem....olyan....mindjárt meghalok érzés. Igen, tudom nem ez a legkifejezőbb, de ez áll a legközelebb az igazsághoz. A fejem kavarog. A mellkasom feszül. A szívem vadul ver. Az arcom elmegy egy nagy paradicsomnak és az ujjaim folyamatosan jászanak a hajammal, vagy egyéb dologgal ami a kezem közé akad,példának okául a függönnyel, mikor felhúzom a redőnyt.
- I walk down the street and all I can see
Is people taking pictures of what they're 'bout to eat
Did you even notice the girl sitting across from you?
I sit in your room with nothing to do
Victim to the screen between me and you
Guess there's somebody else that you'd rather be talking to - hangosan éneklem. Énekelni van kedvem. Kikiabálni a világnak mennyire izgatott és boldog vagyok egy dalon keresztül. Konkrétan megőrültem, az, hogy Shawn azt mondta szép a hangom annyira, hogy is mondjam...felbátorított, hogy képes lennék énekelni közönség előtt. És ez nagyon nagy szó tőlem. Hatalmas.
Pörögve, forogva a gardróba veszem az irányt.
- Hold on, time out, help me
Cause right now I wanna get lost in this moment
Keep both my eyes open
Nothing to prove, let's keep this to ourselves - felnevetek, hirtelen olyan pozitív minden, hogy ha nem nevetnék, nem engedném ki magamból felrobbannék. Olyasmi ez, mint amikor szomorú vagy sírhatnékod van és kifakadnak a könnyeid, csak boldogságot érzel és a sírást nevetés váltja fel.
- You can’t walk the streets at night
You're way too short to get on this ride
No I'm not, no I'm not, you tryna tell me that I
I gotta be home when the street lights glow?
You can’t watch your tv show
I will watch what I wanna watch
No, I won’t listen to you, do what I wanna do - hirtelen zenét váltok, amint abba tudtam hagyni a nevetést. A hó ma sem esik és egy kicsit enyhült az idő. Felhúzok egy fehér-szürke csíkos koptatott szűk farmert, és egy meleg póló felé egy piros favágó inget, aminek a végét a derekamnál megkötök. Az utóbbi időkben (mióta fogszabályzóm van) hátrahagyott szemüvegem a kezembe fogom és át ugrálok a fürdőbe.
Megmosom a fogamat és az arcom. Valamiért szebbnek látom magam mint máskor...de nem tudom miért...valamiért nem jövök rá...
- I believe, I believe, I believe, hey
I believe, I believe, I believe, hey
I believe, I believe, I believe, hey
I believe, I believe, I believe, hey - újra dalt váltok.
- Everest is only a mountain
A pyramid is just a shape
Doesn't have to hold you back
Doesn't have to pin you down
Let your dreams take flight
And your heart ignite! - dalolom. Újra belenézek a tükörbe...nincs kedvem sminkelni. Jó vagyok így is. Annyit teszek az ügy érdekébe, hogy a szokásos piros rúzsommal átmegyek az ajkaimon egyszer. Jól lesz.
A hajam viszont most sem tetszik. Behullámosítom, majd a szemüveggel felfogom a szemembe húlló tincseket.
Istenem. El sem hiszem. Van esélyem Shawnnál. Ez olyan durva. Mintha Csodaországban lennék, nincs értelme.
Shawn Mendes, akit egy hete még a telefonom képernyőén csodáltam aranyosnak nevezett és velem együtt énekelt. Na meg ahogy a szemembe nézett, hogy attól majdnem elájultam.
- I thought that I've been hurt before
But no one's ever left me quite this sore
Your words cut deeper than a knife
Now I need someone to breathe me back to life
Got a feeling that I'm going under
But I know that I'll make it out alive
If I quit calling you my lover
Move on - újta dalt váltok, és énekele megragadom a táskám, majd lemegyek a konyhába.
Köszönök a szüleimnek és a húgomnak, majd kijelentem hogy nem vagyok és elindulok a buszmegállóba
- You watch me bleed until I can't breathe
Shaking, falling onto my knees
And now that I'm without your kisses
I'll be needing stitches
Tripping over myself
Aching, begging you to come help
And now that I'm without your kisses
I'll be needing stitches - az utcán sem hagyom abba, csak akkor amikor már a buszmegállóban lévő kortársaim hallótávolságában vagyok. Várj...az...
-Helló jókedvű! - köszön rám az ismerős alak és rátehénkedik a vállamra
-Le lehet rólam szállni. - rázom le magamról a nehéz kezet
-Ki állít meg? A kicsi popsztár barátod? - horkan fel a fogvatartóm
-Marco, ő nem a barátom, egy. Kettő idősebb nálad, három én állítalak meg, méghozzá ha nem veszed le a mocskos kezed rólam, akkor nem lesz többé fogad a drága hokiütőmnek hála! - fu...megijedek magamtól
Felnevet. -Kinyílt a csipád? Egy hete még szó nélkül meghúztad magad a sarokban és hallgattad azt a nyálas barmot.
-Marco utóljára szólok.
Figyelmeztetem. Nem viselem el őt, mint negatív energiát ezen a szép napon.
-Mit teszel ellenem? - köpi az arcomba. Hó ropogását hallom és ismerős ciccegést. Rea van mögöttem. Így szokott jelezni a pályán, ha helyzete van. Elhajolok Marco elől és már lendül is a keze. Rea ökle találkozik Marco arcával. Mindig is meglepett Rea nyers természete, olyan könnyen beszólogat az embereknek.
-Nem vagy normális - markol bele a hóba Marco és az ütés helyére nyomja
-Köszi az elismerést! - vigyorog szélesen Rea és elhúz pár méterrel arrébb. -Mit csináltál a hétvégén? Teli van beled az internet!
Ezzel nem számoltam. Ez olyan fojtogató érzés, hogy szinte leírhatatlan. Gyorsan megrázom a fejem. Nincs hely most a rossz gondolatoknak.
-Jajj, meséljen el újra? Harmadjára? - kérdezem gondterhelt arcot vágva
-Igen!
~~~~~
-Hellóooo - köszök elnyújtottan, mikor beérek a munkahelyemre, ugyanis egy hosszú fekete loboncú lány épp Shawn kezét fogja.
Komolyan Hope? Komolyan azthitted, hogy van esélyed? Olyan hülye voltam, hogy elhittem. Mintha valaki ezer darabra törte volna a szívem. Azthittem tényleg tetszek Shawnnak és végre lesz egy igazi barátom...de miért is hittem el? Csak játszott velem természetesen. Mikor ittvan a szép és híres Camila Cobello, akkor én minek kellenék neki?
A hirtelen jött jókedvem szinte azonnal lehervad. Reményvesztetten, de mégis mosolyt varázsolva arcomra megszólalok: -Hol van Andrew?
A hangom üres és egyhangú, mintha minden érzelmet kiszívtak volna belőle.
-Jajj hát neked nem szóltak? - nevet fel a lány -Amiért ittvagyok ma senki sem dolgozik! Csak élvezitek a jelenlétem!
A hangja, konkrétam megsüketített, hogy tud ilyen vékony hangon beszélni? Elfintorodom.
-Remek, akkor Shawn, beszélhetnénk? - nézek fájdalmasan a szemébe.
-Persze! - válaszolja ragyogó arccal, majd kétségbeesetten feszíti le Camila ujjait a kezéről.
-Mit szeretnél mondani? - teszi a fejét a vállamra, idegesen fújtatok, ellépek mellőle és megfogom a csuklóját, majd kivezetem a helységből be, az üres irodába
-Miért? - kérdezem dühhel és szomorúsággal vegyített gúnnyal.
-Mit miért?
-Miért játszottál velem?
-Miről beszélsz...
-Ne mond, hogy nem érted! - emelem fel a hangom a sírással küzdve -Tegnap tetted nekem a szépet, azt hittem... - elcsuklik a hangom - Azt hittem tényleg van nálad esélyem! - nagyon sóhajtok, tudom milyen bugyután hangzik, de nem érdekel, nagyon nyomta a szívem, de mostmár kiszabadult. Kimondtam és nem lehet rajta változtatni. -Most pedig itt van Camila Cobell, aki nyilvánvalóan a baránőd, és szebb, tehetségesebb nálam, meg persze híres is. Olyan hülye vagyok, hogy elhittem! - roskadok bele a székbe ami kihúzva áll az íróasztal mellett. Shawn letérdel mellén és megfogja a kezem. Undorodom az érintésétől, de valahogy nincs erőm elhúzni a kezem.
-Hope, figyelj. Camila nem a barátnőm csak azt akarják, hogy az legyen - oké, ez csak nekem tűnik oltári nagy hülyeségnek? Szép és -egyesek szerint- jó a hangja, és erőltetik, hogy vele legyen? Na nem, ezt nem veszem be... -És jól láttad, tényleg tetszel nekem, s-sőt, több is. - az utolsó mondatba teljesen belepirul, de ezúttal a szívem acélból van, nem tud meghatni.
-Akkor miért szorongattad a kezét? Ha? Nekem te ne hazudj! Kizárt, hogy ne legyen köztetek semmi! A francba is! Ez neked a szórakozásod, hogy játszol
a kislányokkal? Undorító! Ne is gyere a közelembe! Nem hiányzik az ilyen... - nem jut eszembe a megfelelő szó, felpattanok a székből és Shawn szemeibe nézve szinte látom, hogy sajog a szíve. -Senkiházi! - ez az utolsó szó nekem is fáj. Több se kell, fogom magam és kirohanok. Az ajtónal lógó kabátomat megrántom, az akasztója elszakad, de nem érdekel, csak ki akarok jutni. Egyenesen rohanok fel a buszra, aminek szinte azonnal be is csukódik az ajtaja mögöttem. Egy ismerős helyen szállok le, itt nem messze van egy tó. Tökéletes. A jég mindig megnyugtat, valamiért.
Szaladok ahogy bírja a lábam, majd ahogy odaérek Ingerülten vágom le a parton a cuccom. Beugrom a jégre. Gyors lábkaszálásokkal becsúszok a tó közepére. Igaz csak sima csizma van rajtam, de megteszi korcsolyának
-Hope! - hallom Shawn kiálltásás. Mielőtt kicsirdulna a könnyem megrázom a fejem.
Ropogó hangot hallok, de nem olyat mint amikor rálépsz a hóra. Ez annál hangosabb. Félve lenézek a lábam alá.
-Ó ne. - suttogom. A jégpáncél betört. Ez lehetetlen. A jég vastagnak bizonyult pedig.
Minden erőmet bevetve a -Shawnnal szemközti- part fele rohanok, de elesek és beverem a fejem.
Nem tudok felállni, a jég szilánkosra törik alattam. Felsikoltok. Behatolok a vízbe. A víz azonnal körbevesz. A hideg lebénít. Elkezdek hiperventillálni. Nem tudom a felszínre úszni. Meg fogok fulladni. Végem.
A mellkasom feszül, a látóköröm sötétül, míg teljesen el nem sötétedik. Elvesztem az eszméletem.
2016. 01. 31.
4. Rész ~ Make your best mistakes
Sziasztoook! Itt van a legújabb rész! Olvassátok szeretettel! Na jó ez hülyén hangzott. Bocsánat, hogy későn hoztam, de hoztam .-.
Hagyjatok nyomot magatok után ;)Ööö...hát...izé...Hope Destiny Taylor vagyok. - nyökögöm. Ezek a szavak kimondása felér egy-egy guiness-rekord megdöntésével.
Hirtelen, megmagyarázhatatlan okból felbátorodok. -De te olyan ismerősnek tűnsz, de nem jut eszembe honnan... - tettetem és közben féloldalasan mosolygok. Jóisten, most tényleg Shawn Mendessel flörtölök? Meghülyültem.
Szerencsére Shawn veszi a lapot és felnevet.
-Én vagyok személyesen, Shawn Peter Paul Mendes vagyok, megkell hagyni, örülök, hogy nem csak nekem van ilyen rémes, hosszú nevem. - kacag, elpirulok. Valami istenien nevet. Egész nap elhallgatnám.
-A tied rosszabb. Nekem csak 3 nevem van, míg neked 4. -húzom ki magam. Még most sem hiszem el, hogy egy népszerű tinibálvánnyal folytatok eszmecserét.
-Nyertem. - szorítja össze a száját.
-Látom már találkoztatok. - jön vissza a helységbe Andrew. -Shawn, ő Hope az új gyakornok jelöltem. Lehetőleg ne űzd el. - nevet - és Hope, ő Shawn, a sztárom. Remélem jóba lesztek, mert Hope elég ígéretes munkaerő. - kortyol bele a kávéjába, amit az előbb nyújtottam át neki. Elégedetten bólint majd sarkon fordul -Hope gyere velem!
Bólintok és galopp lépésben elindulok a jövendőbeli főnököm után.
-Szóval, barátságosnak tűnsz és jó kávét is csinálsz, de vajon jól bánsz a papírokkal is? - Andrew hangjában lehet hallani a kíváncsiságot és az eddigi elégedettséget. Eddig sinen vagyok.
-Szerintem nem lesz gond! - hű-ha, milyen magabiztos lettem hirtelen
-Abban biztos vagyok. - mosolyog -Betanie és az anyukád nagyon dicsértek.
Jajj tényleg, Betanie. Anyukám munkatársa. Nagyon sok "nagy" embert ismer. Szóval innen tudott anya nekem ilyen rohadt jó állást.
Így már értem.
-Figyelsz? - zökkent ki Andrew
-Ja igen, igen, de azért megismételhetnéd. - pirulok bele
-Csak annyit mondtam, hogy nekem el kell mennem, de neked addig ki kellene nyomtatni pár anyagot.
-Oké-é. - bólintok, nyomtatni tudok. Remélem.
-Akkor itthagylak Shawnnal, remélem nem idegel ki. - kacsint majd megmutatja, hogy működik a nyomtató és mit kell kinyomtatni, utána pedig eltűnik.
Várj, most tényleg egyedül vagyok a világ leghelyesebb fiújával???
Ez rémisztő. Nagyon izgatott vagyok, és azt kívánom bárcsak idejönne, de gyorsan le is teszek erről, ugyan mit is mondanék neki. -Szia,nagyon tetszel járunk? - na ne, ez nagyon nevetséges.
Mit is gondolok, eljövök és már is a karjaiban leszek? Haha, vicces.
-Bu! - suttogja valaki a fülembe. Ugrok egyet, konkrétan rá a nyomtatóra, bevágom a fejem a masina feletti polcba
-Mi a... - kezdem mikor a rémiszgetőm felnevet, de úgy, hogy beleolvadok.
Teljesen elpirulok, fülig. Shawn ezt szemmel láthatólog észreveszi és elmosolyodik.
Mélyen belenéz a szikrázó, sötét, csokoládé barna szemeivel az én fakó, vilagosszürke, egyhangú és semmitmondó íriszeimbe.
-Hallom tudsz énekelni. Dalolj valamit! - fehér fogaiba és telt ajkaiba majdnem teljesen belevesztem, de azért ezt a mondtatot meghallottam. Ereimben megfagy a vér.
-Ki mondta ezt neked? - érdeklődöm
-Hallottam amikor Andrew beszélt anyukáddal. - megfogja a vállam és kihúz a szobából, egyenesen egy zongora elé.
-Meg azt is, hogy tudsz zongorázni
-Nem! - még jobban elpirulok, ha szabad ilyet mondani.
-Naa légyszi énekelj. - néz rám kiskutya szemekkel. Ez a gyerek nagyon cuki. Erre a következtetésre jutottam míg a szívverésemet próbálom normálra állítani.
Az, hogy Shawn Mendes itt van hozzám közel, sőt most veszem észre, hogy túl közel...és az, hogy énekelnem kellene eléggé próbára teszi a szívem. Eskü, hogy 3 hokimeccs után sem ver így a szívem.
-De nekem dolgom van... - indulok vissza a szobába, de magragadja a csuklóm.
-Kérlek. - továbbra is létesíti a szemkontaktust, a pulzusom meghal -Ha énekelsz nekem meghívlak egy kávéra. - böki meg a vállam játékosan.
Meg kell jegyeznem neki nem lehet nemet mondani.
Megadásom jele képpen felsóhajtok. Odaülök a zongorához. Elkezdem zongorázni a Life of the party elejét.
Shawn arca felderül, de én nem tekintek fel a fekete és fehér billenytűkből
- I love it when you just don't care
I love it when you dance like there's nobody there
So when it gets hard, don't be afraid
We don't care what them people say
I love it when you don't take no - kezdem remegő hanggal. Shawn megbabonázva figyel, mejd bekapcsolódik és együtt énekeljük. A szívverésem még gyorsabb, ha ez egyáltalán lehetséges, még jobban elpirulok és a tenyerem iszonyatosan izzad
- I love it when you do what you want cause you just said so - Shawn hangja tökéletesen passzol az enyémhez, kiegészítem a lágy és vékony hangommal. A többi sorba teljesen beleveszek, csak élvezem, hogy végre valakivel énekelhetek, de nem is akárkivel, Shawn Mendessel, és azért ez nem kispálya
-Szép a hangod! Miért nem akartál énekelni? - húzza a száját félmosolyra
-Csak mert nem. - vonom meg a vállam
-Na mindegy, a randi viszont még áll. - kacsint rám...wao...ez...fura...vajon miért hív Shawn egy hülye rajongót randira? Ez annyira nemigazi. Miért épp engem választana mikor ottvannak a szupermodellek, színészek és énelesek tömkelege akik sokkalta vonzóbbak nálam. Hm...
-De nekem még van munkám! - pattanok fel a zongoraszékből
-Megcsináljuk gyorsan. Gyere! - tol be az irodába
Viszonylag tényleg gyorsan kész lett a munka, Shawn írt egy sms-t Andrew-nak, hogy mára végeztünk, aztán már az autójában is vagyok. Azon jár az eszem mit eszik rajtam. Alacsony vagyok, szemplős, fogszabályzós és a szemem csúnya szürke. Nem vagyok egy nagy fogás. Főleg nem annak akinek csak egy csettintésébe kerül és bármilyen lányt megkaphat.
-Szóval, mióta énekelsz? - szakítja meg a kínos csendet
-Kb egy órája. - húzom fel a szemöldököm, majd elnevetem magam.
-Komolyan kérdeztem! - boxol bele a vállamba
-Én meg komolyan válaszoltam, de te inkább vezess, mert nincs kedvem egy bolt kirakatában kikötni. - kacagom összehúzott szemekkel
-De olyan angyali a hangod, biztos kamuzol.
-Nem, tényleg, a családomon kívül te vagy az egyetlen aki hallotta a hangom. - csavarok egyet a hajamon
-Bolond vagy. - nevet fel
-Köszi ez jól esett. - nevetve kinézek az ablakon. A hó mindent beborít, de már nem esik, napok óta először. Kb. Másfél méteres a hó ott, ahol nem túrták el, vagy sóztàk fel. Az emberek akik a havazás miatt nem bújtak elő a házukból most kint járkálnak. A város megtelt élettel. A nagy hószakadás miatt inkább senki, vagy csak nagyon kevés ember kockáztatta meg azt, hogy kijöjjenek az utcára, most viszont a gyerekek húzzák a szánkókat az egyes dombokhoz vezető úton, a felnőttek igyekeznek bevásárolni, míg a szerelmes fiatalok ( kb. annyi idősek mint én) kéz a kézben sétálgatnak, vagy esetleg csókolóznak...hmmm...milyen lehet csókolózni? Igen viccesen hangozhat ez egy, a nyáron 17. életévét betöltő lánytól, de akkor is. Mint ez eddig is kiderült iszonyúan gátlásos vagyok, ez ilyen téren is igaz. Mindig ki akartam próbálni, felelsz vagy mersz közben, bulikon, osztálykirándulásokon és egyéb olyan helyeken vagy szituációban, ahol nincsenek szabájok, de mindig megfutamodtam. Részben azt akartam, hogy az első csók szerelemből legyen és részben azért is, mert nyuszi vagyok.
-Min kattog az agyad? - ébreszt fel a gondolataimból Shawn, megijedek. Mi van, ha belelát a gondolataimba és most egy kis nyomoréknak tart akivel nem érdemes "táncolni".
-Semmin, csak azt nézem, hogy milyen gyorsan eltúrtàk a havat. - hazudom, na az sem esik nagyon ígyemre, csak épp úgy, ahogy a nyilvános szereplés. Egyszerűen undorító és kész.
-Hmm...láttam, hogy kattog az agyad. - jelenti ki, erre csak hevesen megrázom a fejem. Újra kinézek az ablakon. Csak most veszem észre, hogy nnincs rajtam keztyű, de mégis izzad a tenyerem. A szívem nem nyugszik. Rettenetesen izgatott vagyok. SHAWN MENDESSEL RANDIZOK AZTA FRANCOS ÉLET! Most, hogy így belegondoltam fülig elpirulok.
-Jajj ne... - megpillantok egy nem kívánatos személyt. Felnyögök, lecsúszok az ülésen és a kezemmel eltakarom az arcom.
-Kit láttál, hogy átmentél láhatatlan üzemmódba? - nevet fel
-Marco-t - ez nem elég, Shawn kérdőn tekint rám - Marco az akit már ovodás korom óta ismerek és azóta belèm van esve és ha egyszer meglát alig lehet levakarni. - magyarázom neki, elpillant Marco irányába
-Nem csodálom, melletted nem lehet csak úgy elmenni - kuncogja, majd leparkol.
Gyorsan kiszáll és odajön az ajtóhoz, ami mögött ülök, majd kinyitja
-Hölgyem. - nyújtja a kezét
Felkacagok -De úri ember valaki!
-Hát persze, hogy az vagyok. - vonja meg a szemöldökét játékosan. Még jobban elpirulok, ha az egyáltalán lehetséges
-Minket néz. - suttogja -Ettől majd lekoccol.
Mi? Kérdezném szívesen, de mire kinyitom a számat már meg is kapom a választ. Arcomon érzem az ajkai nyomát. A szívem megolvad, az agyam kiég. Az ereimbe mintha lávát öntöttek volna. A szemeim kigúvadnak. Ez csak egy álom. Mondom magamnak. De nem, nem az. El sem hiszem. Ég az arcom, biztos olyan vörös vagyok, mint egy paradicsom.
Shawn felnevet, átkarol és elindul a pláza irányába. Útközben felvesz egy sötét napszemüveget és felcsapja a kapucniját...tégyleg. Az emlék úgy csapódik a fejembe mint a villám. Mikor 2 napja "találkoztam vele" akkor is így volt felöltözve. Nem is ismertem fel. Okos.
Hátrapillantok. Marco még mindig ott áll ahol megláttam. Arca féltékenységtől és dühtől ég. Telefonál valakivel. Úgy érzem holnap még kapok...
Beérünk a plázába, össze szorul a gyomrom, már nem itt dolgozok. És ez rosszul esik. Imádtam ezt a helyet. Gyorsan elhesegetem ezt a gondolatmenetet. Most nincs helye szomorúságnak.
Jack van a pultban.
-Szépjónapot! - köszön -Na mivan kidobnak és már pasizunk is? - röhög
-Jack - forgatom a szemem nevetve - csak add a megszokottat és ő fizeti.
Shawn csak egy sima kávét kér. Leülünk egy sarokba ahol nem látnak ránk.
-Szóval, te biztosan ismersz, de én nem téged. Mesélj magadról! - mosolyog ès belekortyol a kávéjába
-Hát legyen...kezdjük ott, hogy hokizok, itt dolgoztam csak kettő emelettel feljebb, nyáron leszek 17 és minden júniusban egy zenésztáborban töltöm az időm. Ezen kívül roppant félénk vagyok, de szerintem ezt észrevetted. Van egy húgom és egy macskám...ja meg nem tudok fogalmazni és ez nagyon össze-vissza lett, bocsi. - nevetem
Ő is elmosolyodik.
-Aranyos vagy...
Ötre érek haza. Szerencsére anyáék Jennel mentek egy versenyre. Egyedül vagyok. Egyből csörög a telefonom, ahogy beérek a szobámba.
-MI AZ, HOGY AZ INTERNETRŐL TUDOM MEG, HOGY ÚJ PASID VAN AKI NEM MÁS MIND SHAWN MENDES! - Kiabál a telefonba a legjobb barátnőm
-Kiszakadt a dobhártyám, te idióta!
-Alig hittem a szememnek! Nézd meg a Cosmo oldalát!
-Jólvan, de nem a baràtom! - fennt lennèk az interneten? Biztos kamu. Felháborít ez a helyzet.
Bekapcsolom a gépem. Ès tényleg...a cím: Shawn Mendes randizik?
-Mi a...
-Csajszi, híres vagy!
-De nem! - folytogatva érzem magam. Nem láttam senkit. Ez ilyesztő.
-Nyugi! Csak mesélj!!!
-Még most sem hiszem el...
2016. 01. 30.
Anya + UPDATE
Sziasztooook! Szuperek vagytok, annyira dicsértek, hogy még el is hiszem, hogy ilyen ügyes vagyok. Na, de nem ezért írom most bejegyzést hanem, mert egyszer azt írtam egy megjegyzésbe, hogy péntekenként lesz általában rész. Na ezt át kell írnom változóra.
Tehát a részek PÉNTEK/SZOMBAT/VASÀRNAP tájt jönnek.
Plusz:
Az előző részben felbukkant Hope anyukája, gondoltam hozok róla egy leírást Hope szemszögéből ès egy képet, hogy én, hogy képzeltem el. Fuu ez nagyon hülyén jött ki... :D
Mrs. Taylor:
Leánykori neve: Marie-Clare Hose
Foglalkozása: könyvelő
Anya mindig is elvárta, hogy tökéletesek legyünk, Jen és én. Ami azt illeti Jen ebbe mindig jobb volt. Ezért anya őt sokkal jobban szereti, nem mondja ki, de érzem.
Ne sajnáljatok nagyon, apánknak viszont én vagyok a kedvence a hoki miatt
Max. azt szereti bennem, hogy nem adom fel, de azt viszont mindig negkapom, hogy ha ilyen tehetségesen énekelek, akkor miért zárkózok el, meg hogy bezzeg a szobámba áriázni is tudok, akárhányszor modnom neki, hogy ha megpróbálok énekelni olyan érzésem támad mintha folytogatnának.
"-Akkor miért dobod ki azt a rengeteg pénzt a táborra-" ezt szokta a fejemhez vágni.
Igazából ezt én sem értem, énekelni nem merek. Olyan mintha egy szakadék szélére taszítanának, égő érzést érzek a mellkasomban, valahányszor énekeltetni akarnak.
A dob, a gitár, a hegedű, a zongora, a szintetizátor és a fuvola más. Azokon nagyközönség előtt is merek játszani.
Anya viszont ezt nem nézi jó szemmel, szerinte énekesként több pénzt kereshetek.
Igen a pénz, ha már szóbajött, anyám megszállottja a pénznek, Jen már 3 éves kora óta hoz a konyhára pénzt szépségversenyekkel meg egyéb dolgokkal, míg én csak 15 éves korom óta. Érzitek a különbséget, ugye?
Ilyen az én drága anyám. Kedves és nagyon szeret.-i kiaknázni a tehetségünk.
Tehát a részek PÉNTEK/SZOMBAT/VASÀRNAP tájt jönnek.
Plusz:
Az előző részben felbukkant Hope anyukája, gondoltam hozok róla egy leírást Hope szemszögéből ès egy képet, hogy én, hogy képzeltem el. Fuu ez nagyon hülyén jött ki... :D
Mrs. Taylor:
Leánykori neve: Marie-Clare Hose
Foglalkozása: könyvelő
Anya mindig is elvárta, hogy tökéletesek legyünk, Jen és én. Ami azt illeti Jen ebbe mindig jobb volt. Ezért anya őt sokkal jobban szereti, nem mondja ki, de érzem.
Max. azt szereti bennem, hogy nem adom fel, de azt viszont mindig negkapom, hogy ha ilyen tehetségesen énekelek, akkor miért zárkózok el, meg hogy bezzeg a szobámba áriázni is tudok, akárhányszor modnom neki, hogy ha megpróbálok énekelni olyan érzésem támad mintha folytogatnának.
"-Akkor miért dobod ki azt a rengeteg pénzt a táborra-" ezt szokta a fejemhez vágni.
Igazából ezt én sem értem, énekelni nem merek. Olyan mintha egy szakadék szélére taszítanának, égő érzést érzek a mellkasomban, valahányszor énekeltetni akarnak.
A dob, a gitár, a hegedű, a zongora, a szintetizátor és a fuvola más. Azokon nagyközönség előtt is merek játszani.
Anya viszont ezt nem nézi jó szemmel, szerinte énekesként több pénzt kereshetek.
Igen a pénz, ha már szóbajött, anyám megszállottja a pénznek, Jen már 3 éves kora óta hoz a konyhára pénzt szépségversenyekkel meg egyéb dolgokkal, míg én csak 15 éves korom óta. Érzitek a különbséget, ugye?
Ilyen az én drága anyám. Kedves és nagyon szeret.
2016. 01. 24.
3. rész ~ Something big i feel is happening
Sziasztok! Egy kicsit késve de itt az új rész frissen ropogósan :)
Elrejtettem benne egy kicsi Shawn szám darabkát, pontosabban Shawnt idéztem. Aki megtalálja annak jár a virtuális pacsi.
Megjegyzésbe lehet követelni a pacsikat!
Elrejtettem benne egy kicsi Shawn szám darabkát, pontosabban Shawnt idéztem. Aki megtalálja annak jár a virtuális pacsi.
Megjegyzésbe lehet követelni a pacsikat!
Ingerülten bevágom magam mögött az ajtót.
-Kislányom mit képzelsz? - förmed rám anya a konyhából. Utálja a csapkodást.
-Boccs! - a hangomban merő szarkazmus.
Fura, a szüleimet és a barátaimat kivéve -amikből rettentő kevés van- senkinek nem merek egy kemény szót szólni. Bezzeg nekik...
-Mi a hirtelen lázadás oka? - a hangja még mindig nyugodt és kérdő, mint az előbb. Ő már csak ilyen, mint egy úrihölgy.
-Kirúgtak. Mi lenne? - vágom le a táskám a földre, sík ideg vagyok.
-Ó, micsoda véletlen egybeesés. Pont találtam neked egy állást. Egy stúdióba. Hogy egy kicsit alá alapozzunk a zenei karrierednek! - húzza ki magát és egy zsibbasztó mosolyt villant.
-He? - kérdezem flegmán, nagyon nincs jó kedvem.
-A Island Record's-nál. Andrew Gertler-nek lennél az aszisztense! - húzza szélesebbre száját, így megvillan díjnyertes mosolya a vörös ajkai alól. Leesik mit mond.
-A-Andrew? G-Gert-tler? - kerekedik el a szemem
-Ne legyél már ilyen értetlen! - húzza össze tökéletes szemöldökeit
-Anya most komolyan mondtad? Shawn Mendes is annál a lemezkiadónál van leszerződtetve! - a szívverésem kihagy a légzèsem akadozik
-Igen. - mondja unottan
-Tehát akármikor találkozhatok Shawn Mendessel!? - visítom
-Ha megkapod az állást! Szuperül kell teljesítened! Egyből egy próbanappal kezdesz. Kávét kell főzni, nyitni az ajtót, jegyzetelni, ilyenek. A szóbeli részét már lerendeztem. - tűri el a hajam anya -Ja! És 3× annyit keresnél mint abban az idióta boltban!
Igen anya ilyen. Őt csak az érdekli mennyi pénzt hozok haza. A húgomat is már most járatja portfólió készítésekre, H&M reklámplakátok fotózására, kapmányarcok válogatasára, stb. stb.
Én nem vagyok szép. Engem nem tudott ilyenekre hurcibálni. Nekem a zenész "tehetségemet" aknázza ki. Mindig mondja, hogy kezdjek el énekelni, de én ahoz túl lámpalázas vagyok. Ilyenkor az jön általában hogy, de úgy is megszoknád, meg hogy, nem lehetsz örök életedre bolti eladó.
Így megy ez. Elhúzom a szám, erre anya kapcsol
-Szerintem nagyon fogod élvezni a munkát és rengeteget tanulhatsz majd. De! Most menj fel a szobádba, pihend ki magad, holnap hamar kell felkelned. És szeretném, hogy gyönyörű legyél. Az emberek szeretik a szépeket. Szimpatikusabbak nekik. - ereszt egy lélekbe tipró mosolyt majd elfordul.
Felrohanok a szobámba. Bevágom magam mögött az ajtót, nekidőlök és lassan lecsúszok a földre. Mennyi minden történt milyen kevés idő alatt. A megszokott életemből egy össze vissza kriksz-kraksz lett. Először is: Nekem jött Shawn, utána kirúgnak aztán az anyám talál nekem egy állást ott ahol a "reménytelen szerelmem" dolgozik és egész nap lóg. Hogyan? Anyám honnan tudta megszerezni azt az állást? És milyen véletlen ,hogy pont ma rúgnak ki. Ez érdekes. Véletlen egybeesés, mi?
Várjunk. Melanie azt mondta ,hogy az én javamra szolgál ,hogy kirúg. Anya is valami hasonlót mondott...ááá, megfájdult a fejem. Túl fárasztó nap volt. Igaz még csak három óra van. Ismerem annyira magam, hogy ha most elalszok felkelen hajnali négykor és hulla fáradt leszek a rendes időben. Valamivel el kell ütnöm az időt. Tanulni nem kell és nem is akarok. Rajzolni túl fáradt vagyok, de zongorázni megjött a kedvem. Behuppanok a párnázott zongoraszékbe. Felnyitom a lakkozott, fehér, imádott zongoràm tetejét és elkezdem lenyomni a billentyűket. Az I. szonáta gyors, majd a II. lassú és így tovább, a III. megint gyors és a IV. lassú.
A zongorázással eltelt 2 óra. Pontosan öt óra van. Úgydöntök elmegyek fürdeni.
Az óriási zacskó, amit Mel-től kaptam már rejtelmes módon bent van a fürdőszobámban. Fura. Nem hallottam, hogy be jött volna valaki a szobámba és átment volna a fürdőmbe.
Na mindegy. Megengedem a meleg vizet és kifésülöm a hajam. Nagyon sóhajtok. Rettenetesen izgulok és örülök. Ha jól megy a próba nap megkapom az állást és akár még barátok is lehetünk Shawnnal. Úristen! Viszont eléggé iszonytató lehet neki és a főnökének, hogy rajongó vagyok...hmm...itt és most megfogadom, hogy nem rajongok. Vissza fogom magam. Nehéz lesz, de ha meg akarom kapni az állást muszály. Lassú mozdulattal feloldom a telefonom és elindítom a Something Big-et, majd ugyanolyan lassan leteszem. Ez nagyon nagy lesz, érzem a csontjaimban.
Huhh, most, hogy a telefonomnál tartok, át kellene állítanom a kezdőképem, mert természetesen Shawn van rajta...
-Hehe, ez fura lesz nagyon! - kacagok.
Gyorsan beállítok egy képet Jenis-ről.
Ezzel meg is volnék.
Hogy holnap még a mosolyom is tökéletes legyen úgy döntök fogat mosok míg a melegvíz eltelíti a kádat. Elzárom a vizet és a markomban egy BLACKBERRY fürdőgolyóval elmerülök. Ellazulok. Könnyű lesz a holnap. Csak "szolga munkát" kell végeznem. Az egyszerű lesz. Meg persze szimpatikusnak kell lennem. Talán az is menni fog.
2 óra fürdőzés és fél óra hajápolás után úgy érzem magam, mint egy kutya akit túlcicomáztak, de legalább szép vagyok. Anyám szerint...
A szobám közepén állok pizsamában. Eszembe jut, hogy valami hiányzik...
-Jen! - kiáltok a húgomnak, mert ma még nem láttam a macskám
-Hallom kirúgtak! - jelenik meg az ajtómban pimasz mosollyal
-Eltanácsoltak! Az más! És anya talált egy szuper állást! Na hol a macskám te takonypóc? - morgom a kishúgomnak
-Kicsinosítottam! - vigyorog bugyután, felnevet és átrohan a szobájába majd vissza a kezében Rose-val. Szerencsétlen macska. A szőre be van krétával színezve, a feje tetején masni, a nyakában szalag, a testén babaruha és minden lábán cipő amitől elégedetlenül emelgeti a lábát. Mérges leszek.
-Tudom mikor volt ilyen szinten az agyi szinted? - ez nagyon rosszul jött ki -1 éves korodban, te retardált! - kiabálok rá, nevetve elszalad.
-Szegény Rose! - szedegetem le róla a sallangokat -Esküszöm legközelebb kulcsra zárom a szobámat.
Rose csak ingerülten nyávog.
-Azért ez vicces! - nevetek fel.
Mikor kész vagyok figyelmeztetem Rose-t, hogy ha megint megkarmol akkor Jennel alszik holnap,majd elalszok.
Anya fél hatkor kelt. Kipihenten pattanok ki az ágyból
-Fél hétre legyél lent tökéletesen! - utasít,majd sarkon fordul és kimegy a szobámból.
Bemegyek a gardróbomba és felveszem a tegnap kiválasztott ruhám. Egy félvállas, szürke, fitteres pulcsit, hozzá egy fekete szoknya és egy necc harisnyàval, nem a legmelegebb, de úgy is melegem lesz. Átmegyek a fürdőszobámba. Megmosom a fogam, majd amennyire a fogszabályzó engedi kifehérítem. A szürke szemeimet fekete tusvonallal körbeölelem, majd a hófehér fogaimat egy világos rózsaszín rúzzsal kiemelem. Hajam, amely már leér a hátam közepéig lazán befonom.
Rámosolygok a tükörképemre, majd lesasszézok. Rápillantok az órára pont fél hét. Tökély!
-Pontos vagy! Ez jó! Most szaladjunk, mert szakad a hó. - mondja anya
-Oké
Elindulunk. Fél óra alatt érünk be a városközpontba. Mikor meglátom az Island Record's-ot eláll a szavam. Anya aztmondja, hogy menjek be egyedül és köszönjek hangosan.
Kilépek a hóesésbe. Sietnem kell, ha nem akarok élő hóembernek kinézni.
Mikro belépek meleg és vanilia illat lep el. Kellemes. Már most szeretem ezt a helyet. A fal hófehér, vörös és fekete bútorok mindenhol. A falakat gitárok és lemezek lepik el.
Mikro belépek meleg és vanilia illat lep el. Kellemes. Már most szeretem ezt a helyet. A fal hófehér, vörös és fekete bútorok mindenhol. A falakat gitárok és lemezek lepik el.
-Jónapot! - köszönök mosolyogva, barátságosan.
-Szia! Már vártalak! - köszön illedelmesen egy szemüveges, kávé a 30-as éveiben járó vékony emberke. -Pont időben érkeztél, ügyes! Andew Gentler! - nyújtja felém a kezét.
-Hope Destini Taylor! - rázom meg a hmjövőbeli főnököm kezét
-Kezdhetnél egy kávé főzéssel, mert majd elalszok! - szabja rám nevetve az első feladatom
-Hope Destini Taylor! - rázom meg a hmjövőbeli főnököm kezét
-Kezdhetnél egy kávé főzéssel, mert majd elalszok! - szabja rám nevetve az első feladatom
-Rendben! - vigyorgok és az elsőre is feltűnt kávéfőzőhöz lépek. Gyorsan átvizslatom. Ilyen van otthon is. Egyszerű a használata. Elmosolyodom. Eddig könnyű. Megcsinálom a kávét és megfordulok.
Egy behavazott srác jelenik meg az ajtóban. Mikor felismerem kihagy a szívverésem. Ő az. Tényleg Ő. Azthittem fényképen helyes, de élőbe csodálatos, olyan valóságos. Majdnem elejtem a kávét
Mintha egy mesében lennék...
-Ó, Helló! - köszön csábosan -Kihez van szerencsém? - mosolyogja. Kicsi kell ahhoz, hogy ne ájuljak el. Elpirulok, de össze szedem magam. Ez a mondat határozza meg a jövőm. Te jó úr isten...
~Something big i feel is happening out
2016. 01. 17.
2016. 01. 15.
2. Rész ~ Never be alone
Sziasztok! A múlthéten jelent meg az első rész és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Köszönöm nagyon sokat jelent ez nekem. Remélem a továbbiakban is ilyen sokan fogtok olvasni. Puszi: D.❤
Ui.: a kritikáknak nagyon örülök
Egyből tárcsáztam Hettie szamát.
-Mivan? - álmos a hangja
-Neked is szia!
-Jóvan szia, de 11 óra van! Aludtam! - morog
-Basszus tényleg - csapok a fejemre - Neharagudj!
-Semmi, de ha már felkeltettél mond! - nevet.
-Ok. Voltam a starbuck's-ban és nekem jött egy gyerek.
-Igen és?
-Várj! És az a gyerek Shawn volt! - hadarom
-Most nagyon este van vagy tényleg Shawn-t mondtál??
-Tényleg Shawnt mondtam!!! Kitweetelte, hogy nekemjött!
-Anyád!
-Ugye? Na de megyek, álmos vagyok. - köszönök el
-TEMONDOD??? - röhög - Szia Hoppy!
Belevetem magam az ágyamba, igaz még csak 20 óra van, de hulla fáradt vagyok így gyorsan elalszok.
Túl sok izgalom egy napra.
Reggel nem ébreszt a telefonom. Tipikus. Amikor suliba kell mennem akkor ébreszt, mikor dolgozni, akkor persze nem. Berohanok a gardrómbomba és felrángatok magamra egy szaggatott farmert és egy kövekkel kirakott méregzöld felsőt, majd átszaladok a fürdőbe és kivasalom a hajam.
-Elvigyelek kicsim? - kérdezi anya
-Jó lenne! - fordítom felé a fejem
-Akkor gyere menjünk! - indul le, én utána.
-Vastag kabátot vegyél. Fagy van! - szól rám anya. Bólintok és felkapom a legvastagabb kabátom és egy vastag hótaposót.
Kirohanok és bevágódok az autóba. Megrándulok. Még így, a nagykabátomon keresztül is fázok. Az arcom és az orrom nagyon gyorsan megcsípi a hideg. Anya is beül a kocsiba, majd nehézkesen elindítja. A pláza előtt lelassul, aztán megáll. Kiugrok. Túl nagy lendülettel. Megingok, de nem esek el. Hoki játékos vagyok, ugyan mégis hogy sikerülne elesnem?
-Szia anya! - köszönök majd nekiiramodok, be a plázába. Gyorsan megnézem a telefonom. 9:07. Basszus. A munkaidőm 8:30-kor kezdődött. Felrohanok. Az emberek megfordulnak utánam. Ezt utálom. Nagyon. Mintha fojtogatnának a szemükkel. Befordulok a boltunkba. Huh. Kék fürtök. Stefanie.
-Sziaaaaaa! - harapom el a szám
-Kicsit elkéstél szivi! - nevet -Szerencséd, hogy Melnek dolga van, de most ezért te intézed el a következő vásárlót! - mutat az ajtó felé majd elneveti magát.
- Oké, jólvan. - vonom meg a vállam. -Te figyelj! - mondom és kicsit leveszem a Lush Life hangerejét.
-Mi a helyzet? - ül be a pénztár mögé és rákönyököl a combjára, a fejét pedig közrefogja a két kezével.
-Emlékszel tegnap nekimentem annak a gyereknek.
-Én tisztán láttam, hogy ő ment neked! - vág bele a heves magyarázásomba
-Az mellékes. Tippelj ki volt az! - olyan hevesen gesztikulálok, hogy majdnem leverek pár polcot.
-Nemtudom. - vonja meg a vállát -Justin Bieber? - röhög. Tudja, hogy ki nem állhatom azt az énekest. Több ok miatt.
-Istenem! - nevetve kezembe temetem a fejem -SHAWN MENDES!
-Hazudsz! - röhög és egy hanyag mozdulattal visszatekeri a hangerőt.
-Nem hisz nekem! - horkanok fel és feloldom a telefonom. Ingerültséget színlelve megkeresem Shawn tegnapi tweetjét.
-OOOOLVASD EEEEL! - lengetem orra előtt a telefont
-Ha lóbászod, akkor nem tudom! - fogja le a kezem és olvasni kezd. Elkerekedik a szeme.
-Shawn Mendes neked ment! Találkoztunk Shawn Mendessel! -tátja el a száját -Hogyan??
-Nemtudom! - fogom össze a hajam.
~~~
Munkaidőm fele lement, mikor megjelenik Melanie az ajtóba. Vészjósló tekintetéből kiolvasom, hogy nem sok jót szándékozik mondani.
-Sziasztok. -szólal meg halkan, Stef azonnal odaugrik a hifihez és lehalkítja a zenét.
-Miaz tesó? - húzza el a száját.
-Hope beszélni szeretnék veled. - szinte azonnal lever a víz.
-I-igen? - nézek bele szomorúan kék szemeibe
-Figyelj, tudod, hogy imádunk és nagyon jó veled együtt dolgozni veled, de sajnos meg kell válnunk tőled. - mondja szomorúan, kifut belőlem a lélek
-MI?? NEM! - kiált Stefanie, a testvére gyilkos szemeket mereszt rá és tatog neki valamit. Valami olyasmit, hogy majd elmagyarázom?
-O-oké. - veszek egy nagy levegőt
-De nem hagyom, hogy üres kézzel el menj! Végkielégítés gyanánt kapsz ajándék utalványt és ajándék csomagokat is! - mondja halvány mosollyal az arcán Mel
-Mindta az segítene. - megy hátra mérges fejjel Stef és becsapja maga után az ajtót.
-Tényleg ne haragudj. Csak a te érdekedben küldtelek el, majd később belátod. - adja belém a lelket egy
halovány mosollyal. Csendben bólintok. Mivan? Kérdezném szivesen. Mi az, hogy az én hasznomra válik, hogy kirúg? Ez nagyon ködös.
-Akkor megyek. - még most sem hiszem el igazán, hogy kidobtak.
Stef után veszem az irányt.
Lassan lépkedek. Elveszettnek érzem magam. A sulinkban muszály félállást vállalni és ezt az állást is nehezen tudtam megszerezni.
Leveszem a munkaruhám és összehajtom. Erősen küzdök könnyeim ellen. Tudom, nagyon gáz, hogy ilyen miatt könnyezek, de nem tudom elfolytani.
Felöltözök és elrohanok köszönés nélkül. Belerakom a fülembe a fülhallgatóm.
~ I promise that one day I'll be around
I'll keep you safe
I'll keep you sound ~ szólal meg a fülemben. Veszek egy nagy levegőt. 5 perc múlva indul a legközelebbi busz. Megvárom. A hó szakad, csak összehúzott szemekkel tudok közlekedni. Épp átmennék a zebrán mikor valaki visszahúz:
-Meg akarsz halni? - kérdezi a titokzatos idegen
-Mi? - fordítom hátra a fejem. A hópihéktől nem látom ki az, de úgysejtem Marco, az osztálytársam.
-Majdnem elütöttek. Keresed a veszélyt mi? - horkan fel, megforgatom a szemem
-Nem vagyok vicces hangulatomban! - csattanok fel. Magához húz, meg akar ölelni. Mindig is mondták, hogy belém van esve, de sosem hittem el, még most sem. A mellkasánál fogva hátralököm, kérdőn ránézek, de úgydöntök nem várom meg a választ
-Megy a buszom. - vetem oda és elindulok. Utánam szól, de azt már én nem hallom.
~ And take a piece of my heart
And make it all your own
So when we are apart
You'll never be alone ~ vajon mit csinálhat éppen Shawn? Neki olyan könnyű lehet az élete. Tehetséges. Jól néz ki. Kedves és mindenki imádja. Tömör szerencse, én bezzeg. Egyik nap még túl egyhangú volt az életem, a másik nap pedig...minden veszve látszik...már semmi nem lesz ugyanaz.
Miért?
Mit fogok lezdeni ezután?
SOS!
Ui.: a kritikáknak nagyon örülök
Egyből tárcsáztam Hettie szamát.
-Mivan? - álmos a hangja
-Neked is szia!
-Jóvan szia, de 11 óra van! Aludtam! - morog
-Basszus tényleg - csapok a fejemre - Neharagudj!
-Semmi, de ha már felkeltettél mond! - nevet.
-Ok. Voltam a starbuck's-ban és nekem jött egy gyerek.
-Igen és?
-Várj! És az a gyerek Shawn volt! - hadarom
-Most nagyon este van vagy tényleg Shawn-t mondtál??
-Tényleg Shawnt mondtam!!! Kitweetelte, hogy nekemjött!
-Anyád!
-Ugye? Na de megyek, álmos vagyok. - köszönök el
-TEMONDOD??? - röhög - Szia Hoppy!
Belevetem magam az ágyamba, igaz még csak 20 óra van, de hulla fáradt vagyok így gyorsan elalszok.
Túl sok izgalom egy napra.
Reggel nem ébreszt a telefonom. Tipikus. Amikor suliba kell mennem akkor ébreszt, mikor dolgozni, akkor persze nem. Berohanok a gardrómbomba és felrángatok magamra egy szaggatott farmert és egy kövekkel kirakott méregzöld felsőt, majd átszaladok a fürdőbe és kivasalom a hajam.
-Elvigyelek kicsim? - kérdezi anya
-Jó lenne! - fordítom felé a fejem
-Akkor gyere menjünk! - indul le, én utána.
-Vastag kabátot vegyél. Fagy van! - szól rám anya. Bólintok és felkapom a legvastagabb kabátom és egy vastag hótaposót.
Kirohanok és bevágódok az autóba. Megrándulok. Még így, a nagykabátomon keresztül is fázok. Az arcom és az orrom nagyon gyorsan megcsípi a hideg. Anya is beül a kocsiba, majd nehézkesen elindítja. A pláza előtt lelassul, aztán megáll. Kiugrok. Túl nagy lendülettel. Megingok, de nem esek el. Hoki játékos vagyok, ugyan mégis hogy sikerülne elesnem?
-Szia anya! - köszönök majd nekiiramodok, be a plázába. Gyorsan megnézem a telefonom. 9:07. Basszus. A munkaidőm 8:30-kor kezdődött. Felrohanok. Az emberek megfordulnak utánam. Ezt utálom. Nagyon. Mintha fojtogatnának a szemükkel. Befordulok a boltunkba. Huh. Kék fürtök. Stefanie.
-Sziaaaaaa! - harapom el a szám
-Kicsit elkéstél szivi! - nevet -Szerencséd, hogy Melnek dolga van, de most ezért te intézed el a következő vásárlót! - mutat az ajtó felé majd elneveti magát.
- Oké, jólvan. - vonom meg a vállam. -Te figyelj! - mondom és kicsit leveszem a Lush Life hangerejét.
-Mi a helyzet? - ül be a pénztár mögé és rákönyököl a combjára, a fejét pedig közrefogja a két kezével.
-Emlékszel tegnap nekimentem annak a gyereknek.
-Én tisztán láttam, hogy ő ment neked! - vág bele a heves magyarázásomba
-Az mellékes. Tippelj ki volt az! - olyan hevesen gesztikulálok, hogy majdnem leverek pár polcot.
-Nemtudom. - vonja meg a vállát -Justin Bieber? - röhög. Tudja, hogy ki nem állhatom azt az énekest. Több ok miatt.
-Istenem! - nevetve kezembe temetem a fejem -SHAWN MENDES!
-Hazudsz! - röhög és egy hanyag mozdulattal visszatekeri a hangerőt.
-Nem hisz nekem! - horkanok fel és feloldom a telefonom. Ingerültséget színlelve megkeresem Shawn tegnapi tweetjét.
-OOOOLVASD EEEEL! - lengetem orra előtt a telefont
-Ha lóbászod, akkor nem tudom! - fogja le a kezem és olvasni kezd. Elkerekedik a szeme.
-Shawn Mendes neked ment! Találkoztunk Shawn Mendessel! -tátja el a száját -Hogyan??
-Nemtudom! - fogom össze a hajam.
~~~
Munkaidőm fele lement, mikor megjelenik Melanie az ajtóba. Vészjósló tekintetéből kiolvasom, hogy nem sok jót szándékozik mondani.
-Sziasztok. -szólal meg halkan, Stef azonnal odaugrik a hifihez és lehalkítja a zenét.
-Miaz tesó? - húzza el a száját.
-Hope beszélni szeretnék veled. - szinte azonnal lever a víz.
-I-igen? - nézek bele szomorúan kék szemeibe
-Figyelj, tudod, hogy imádunk és nagyon jó veled együtt dolgozni veled, de sajnos meg kell válnunk tőled. - mondja szomorúan, kifut belőlem a lélek
-MI?? NEM! - kiált Stefanie, a testvére gyilkos szemeket mereszt rá és tatog neki valamit. Valami olyasmit, hogy majd elmagyarázom?
-O-oké. - veszek egy nagy levegőt
-De nem hagyom, hogy üres kézzel el menj! Végkielégítés gyanánt kapsz ajándék utalványt és ajándék csomagokat is! - mondja halvány mosollyal az arcán Mel
-Mindta az segítene. - megy hátra mérges fejjel Stef és becsapja maga után az ajtót.
-Tényleg ne haragudj. Csak a te érdekedben küldtelek el, majd később belátod. - adja belém a lelket egy
halovány mosollyal. Csendben bólintok. Mivan? Kérdezném szivesen. Mi az, hogy az én hasznomra válik, hogy kirúg? Ez nagyon ködös.
-Akkor megyek. - még most sem hiszem el igazán, hogy kidobtak.
Stef után veszem az irányt.
Lassan lépkedek. Elveszettnek érzem magam. A sulinkban muszály félállást vállalni és ezt az állást is nehezen tudtam megszerezni.
Leveszem a munkaruhám és összehajtom. Erősen küzdök könnyeim ellen. Tudom, nagyon gáz, hogy ilyen miatt könnyezek, de nem tudom elfolytani.
Felöltözök és elrohanok köszönés nélkül. Belerakom a fülembe a fülhallgatóm.
~ I promise that one day I'll be around
I'll keep you safe
I'll keep you sound ~ szólal meg a fülemben. Veszek egy nagy levegőt. 5 perc múlva indul a legközelebbi busz. Megvárom. A hó szakad, csak összehúzott szemekkel tudok közlekedni. Épp átmennék a zebrán mikor valaki visszahúz:
-Meg akarsz halni? - kérdezi a titokzatos idegen
-Mi? - fordítom hátra a fejem. A hópihéktől nem látom ki az, de úgysejtem Marco, az osztálytársam.
-Majdnem elütöttek. Keresed a veszélyt mi? - horkan fel, megforgatom a szemem
-Nem vagyok vicces hangulatomban! - csattanok fel. Magához húz, meg akar ölelni. Mindig is mondták, hogy belém van esve, de sosem hittem el, még most sem. A mellkasánál fogva hátralököm, kérdőn ránézek, de úgydöntök nem várom meg a választ
-Megy a buszom. - vetem oda és elindulok. Utánam szól, de azt már én nem hallom.
~ And take a piece of my heart
And make it all your own
So when we are apart
You'll never be alone ~ vajon mit csinálhat éppen Shawn? Neki olyan könnyű lehet az élete. Tehetséges. Jól néz ki. Kedves és mindenki imádja. Tömör szerencse, én bezzeg. Egyik nap még túl egyhangú volt az életem, a másik nap pedig...minden veszve látszik...már semmi nem lesz ugyanaz.
Miért?
Mit fogok lezdeni ezután?
SOS!
2016. 01. 10.
Az a bizonyos Lush
Sziasztok! Míg én írom a második részt és tanulok, úgygondoltam hozok pár képet Hope munkahelyéről.
Menő, mi?
2016. 01. 08.
1. Rész ~ Crazy Feeling
Sziasztok!♡♡♡ Itt a várvaváaáárt 1. Rész. Jó olvasást! :) a részről még annyit, hogy ez szemlèlteti Hope mindennapjait, a végén viszont elindul egy lavina. Denemspoilerezek
Nyugodtan alszok, mikor egyszercsak valaki, pontosabban Rose belevájja a körmét a vádlimba.
Rúgok egyet.
-Rose! - fújtatok mérgesen -Ha még egyszer azzal keltesz, hogy kilyukasztod a bőröm többet itt nem töltöd az éjszakát!
Hangos nyávogás követi a kitörésem.
-Ne nyávogj! - húzom össze a szemem. Az elmúlt héten háromszor keltett így.
Rásandítok az órára. Fél hat.
-Muszály volt hajnalok hajnalán kelteni? - csattogok be a fürdőszobába. Nekem ilyenkor még nagyon reggel van. Ez az arcomon is meglászik. Szürke szemeim alatt óriási karikák találhatók. Ledobom a pizsamám és beugrok a kádba. Lezuhanyozok. Hátha felpörget egy kicsit.
***
Állok a gardrób közepén. A tél még csak épphogy elkezdődött, de már így is nagyon hideg van. Felkapok egy piros,"Finally! Friday!" feliratú pólót, amit még a húgomtól kaptam tavaly karácsonyra. Hozzá egy fekete farmert, és barna bakancsot. Egy enyhén piros rúzzsal feldobtam az ajkaim, hogy eltereljèk a figyelmet a rémes fogszabályzómról. A hajamat teljesen elaludtam, de segítettem rajta egy göndörítéssel. Kimegyek, felmarkolom a táskám, vele együtt a telefonom és a fülhallgatóm, majd lerohanok a lépcsőn egyenesen a konyhába.
A húgom, a két copfoskájával az asztalnál ül, ami a konyhával egybenyitott étkező közepén található.
Az étkezőben és a konyhában minden fehér, de szószerint minden. Anya kedvenc színe.
Ha már anyáról van szó, ő pörög-forog a konyhában, készíti a reggelit. Apa épp a nyakkendőjèt igazítja.
Megragadom a tejet és a gabonapelyhet, majd egy tál társaságában leülök és megreggelizek.
-Sziasztok, én mentem suliba! - köszönök a családomnak és kirohanok a buszmegállóba. Milyen rohanással telt reggelem van, nemdebár?
Pont, hogy nem késtem le a buszt.
Rea foglalt nekem helyet. Rea a csapat és egyben osztálytársam. Elvagyok vele. Jókat tudunk beszélgetni. Kedves lány.
-Mizu? - kérdezi.
-Semmi. - morgom és felhúzom a nadrágon szárát, megmutatva a négy kis lyukacskát, amiket Rose ejtett.
-Akkor téged is jól keltettek. Én a hülye testvéreim csínyjére keltem. - forgatja a szemét. -Ne is kérdezd.
Biccentek neki, majd bedugom a fülembe a fülhallgatót. Hosszú még az út a suliig, főleg, hogy jegesek az utak.
Bekapcsolom a Something big-et és kezdem magamban énekelni.
***
Az iskola unalmasan telt...mint mindig.
Épp a buszon ülök, ami a plázába visz. Nemsokára kezdődik a munkaidőm.
Kesztyűtlen kezem kétségbeesetten szorongatja a Starbuck's-os papírpoharam, amibe a forró kávém van.
Micsoda hülye voltam,hogy otthon hagytam a kesztyűm. De nemsokára beérek a meleg munkahelyre.
A busz lassan, nyikorogva megáll. Megvárom míg az embertömet leszivárog, majd leugrok a buszról, majdnem hagyatt esek, majd öles léptekkel megyek a pláza bejáratához, majd onnan a lifthez. Benyomom a "2"-es gombot. A Lush a második emeleten van.
Felér a lift. Kipattanok belőle és szaporán szökdécselek a bolt felé.
Már 3 bolttal túl érzem a áruciikeink bódító illatát és hallom, hogy a zene ordít a hangszórókból.
Mikor odaérek és kinyílik az ajtó előttem meglátom Stefanie kék fürtjeit.
-Hali! - köszönök. Megfordul. Mikor meglát azonnal odaugrik a lejátszóhoz és megnyom egy gombot, majd elindul a Stitches.
-Helló! - köszönt széles mosollyal. Gyorsan átöltözök a munkaruhámba és lapakolom a cuccaim, majd csatlakozok Stefhez.
-Tudtad, hogy imádlak? - kérdezem tőle, mert ez már a harmadik Shawn szám ami megy.
-Tudom! - húzza össze a szemét és villant egy széles mosolyt. -Kipakolod a Twilight-okat?
-Máris! - ugrok a pulthoz, kiveszek mögüle egy dobozt, majd elkezdem a helyére rakodni a fürdőgolyókat.
-I know what you did last summer! - mutatok Stefre. Elnevetjük magunkat.
-Lebuktam! - kacarássza, az ajtó nyílására leszünk figyelmesek
-Sziasztok! - köszön egy vadidegen ember. Vásárló. Összenézünk Steffel. Bólint egyet. Ezt elvállalja ő.
-Segíthetek valamiben? - kérdezi barátságosan. Neki mindig olyan könnyen meg ismeretlen emberekkel beszélni. Nekem sose megy ilyen könnyen, de egyre gátlástalanabb vagyok és az már haladás
Rengeteg dolgot adtunk el ma. Az emberek egész nap fáznak, így otthon fel akarják melegíteni a testűket, lelküket. Gondolom.
Öltözünk a saját ruhánkba.
-Mi volt ma suliba? - kérdezi Stef, mint mindig szokta.
-Semmi különös. Szivatnak a tanárok, hülye osztálytársak és megint nekem kellett tartani a tesit. A szokásos. - vonom meg a vállam
-Hű, mindig ugyan az, nem unod? Nem akarod kicsit felpezsdíteni az életed? - fordítja el a fejét, így a kék fürtjei az arcába esnek.
-Mit csináljak? Vágassam kopaszra a hajam, tetováltassam a fejemre, hogy vigyázat idióta, ne járjak többet iskolába, lépjek be egy rock zenekarba és az új hobbim legyen hoki helyett a bungee jumping? - sorolom e legfurább gondolatokat, amik eszembe jutnak
-Öhm...jól kitervelted - nevet - Nem, nem erre gondoltam. Mondjuk fodrászhoz elmehetnél. Esetleg...hmm...ruhatár frissítés? - gondolkodóba esik.
-Ne törd az agyad, ezek jók. Majd egyszer talán. - vonom meg a vállam ismét
-Esetleg a téli szünetben? Ne is mondj semmit. Nemleges választ nem fogadok el! - mondja.
-Jó. - mondom unott hangon és felkenek egy kis piros rúzst az ajkaimra.
-Na ez a rúzs például nagyon jó ötlet volt tőled! - mosolyogja. - Megyünk?
Bólintok, majd elindulunk.
A földszinten bemegyünk a Starbuck's-ba.
Nagyon kis otthonos hely, mindig fahéj illat van és meleg. Télen apró kis hópelyheket ragasztanak a bolt üvegére. A fekete, puha fotelek körbe futnak a bolt belsejében. Középen van pult - mögötte a "konyha" - mellette kétszemélyes asztalkák és székek.
A pultban egy magas, fekete hajú 26 év körüli srác ül. Melanie barátja. Jól ismerjük már. Ő Jack.
Beállunk a sorba. Hárman állnak előttünk.
Kivárjuk a sorunkat, viszonylag gyorsan sorra következünk.
-Hali, Jack! A szokásost kérjük! - vigyorgom. Ő beüti a kettő Caramel Macchiato-t amit mindig rendelni szoktunk munka után.
-Sziasztok. Mitszóltok, már megint esik ez a retkes hó! - morogja. Igen, ő utálja a telet,mint az erre lakók 70%-a
-Szerintem jó! - vonom meg a vállam mosolyogva.
-Mitől lettél ilyen vidám hirtelen? - kacag Stef.
-Nemtudom! - nevetek, mikor valaki nekem jön. -Hé!
-Bocs. - hátranézek. Egy fekete, kapucnis pulcsis, sötét napszemüveges srác lökött meg. Folyamatosan a földet bámulja. Fura egy gyerek.
-Vigyázhatnál, Istenverte!
Próbálom kifürkészni az arcát, de nem látom. Leülünk egy kétszemélyes asztalhoz. Még mindig az alakot bámulom.
-Mivan, mit nézed? - nevet -Talán valaki akit ismersz? - nyújtogatja a nyakát
-Nem, azért nézem, mert fogalmam sincs ki ez!
-Lehet, hogy Isten! - röhög - Isten útjai kifürkészhetetlenek!
-Idióta! - lököm meg nevetve
-Hé! Még mindig idősebb vagyok pát évvel! Tiszteld az idősebbet! - horkan
-Csak 4 év! -nyújtom ki a nyelvem
-Hmm....mintha több lenne, olyan gyerekes vagy néha! - villant egy féloldalas mosolyt.
Otthon nincs senki. Hideg van és éhes vagyok. Ezért felveszem a fűtést és bekapok valamit, majd felmegyek a szobámba, egyből bekapcsolom a lejátszási listám, amin csak Shawn számai vannak, aztán nekifekszek a tanulásnak.
Csak földrajzból és matekból van házi. A két legutálatosabb tantárgyból, amit valaha kitaláltak. Kinyitom a föcikönyvem. Elolvasom az első kettő mondatot. Becsukom a könyvet. Már ez sok volt.
Magam elé húzom a matek füzetet. Kamatos kamat. Azt se tudom, mit kell csinálni, de azért megpróbálom.
Kb. 20 perce babrálok a házival, mikor pittyen egyet a telefonom. Twitter.
-Shawn Mendes tweetelt! - kiáltok Rose-nak feldobottan. -Azt írta ki, hogy 'Hii'! - húzom el a szám, akármit is írnék neki, akkor sem "válaszolná meg" mint pár szerencsés tweeterkukacnak. Felveszem a macskám és bedőlök az ágyamba. Végre péntek. Olyan gyorsan elrobogott ez a hét is. Olyan szokásos volt. Tiszta monoton az életem. Minden napom ugyanolyan. Valamelyik napon van edzés, valamelyiken nincs. Csak ennyi a változatosság. Egyhangú és unalmas. E két szó jellemzi életem.
Semmi érdekes nem törtènik velem.
Újabb pittyegés.
-Úgylátszik, Shawn nagyon unatkozik! - jelentem ki, majd hangosan olvasni kezdem a tweetet.
-Valami Mrs. Mendes kérdezi Shawntól, hogy milyen napja volt. -kezdem.
-Shawn válasza:
Szuper napom volt, legjobb része,
az volt, hogy nekimentem egy tök aranyos lánynak, mikor beugrottam kávéért. Nem ismert meg. De nagyon bámult. Aranyos volt. - olvasom ütemesen. Milyen fura véletlen, nekem is nekemjött ma egy gyerek a kávézóban. És én is bámultam a srácot. Mi? Mennyi kávézó van Torontóban? Lehetsèges, hogy? Neeem. Ez hülyeség. Nem. Nem az. Az előbb "Istenvertè"-ztem le a világ leghelyesebb fiúját. Úristen. Mekkora egy állat vagyok! - hangosan felröhögök, de nem azért mert vicces. Kìnomba nevetek...és én nem vettem észre, hogy "életem szerelme" jött belèm?
Hmm...
Egy biztos. Mostmár semmi nem lesz ugyanaz...de egy szemüvegre biztos lesz szükségem.
Nyugodtan alszok, mikor egyszercsak valaki, pontosabban Rose belevájja a körmét a vádlimba.
Rúgok egyet.
-Rose! - fújtatok mérgesen -Ha még egyszer azzal keltesz, hogy kilyukasztod a bőröm többet itt nem töltöd az éjszakát!
Hangos nyávogás követi a kitörésem.
-Ne nyávogj! - húzom össze a szemem. Az elmúlt héten háromszor keltett így.
Rásandítok az órára. Fél hat.
-Muszály volt hajnalok hajnalán kelteni? - csattogok be a fürdőszobába. Nekem ilyenkor még nagyon reggel van. Ez az arcomon is meglászik. Szürke szemeim alatt óriási karikák találhatók. Ledobom a pizsamám és beugrok a kádba. Lezuhanyozok. Hátha felpörget egy kicsit.
***
Állok a gardrób közepén. A tél még csak épphogy elkezdődött, de már így is nagyon hideg van. Felkapok egy piros,"Finally! Friday!" feliratú pólót, amit még a húgomtól kaptam tavaly karácsonyra. Hozzá egy fekete farmert, és barna bakancsot. Egy enyhén piros rúzzsal feldobtam az ajkaim, hogy eltereljèk a figyelmet a rémes fogszabályzómról. A hajamat teljesen elaludtam, de segítettem rajta egy göndörítéssel. Kimegyek, felmarkolom a táskám, vele együtt a telefonom és a fülhallgatóm, majd lerohanok a lépcsőn egyenesen a konyhába.
A húgom, a két copfoskájával az asztalnál ül, ami a konyhával egybenyitott étkező közepén található.
Az étkezőben és a konyhában minden fehér, de szószerint minden. Anya kedvenc színe.
Ha már anyáról van szó, ő pörög-forog a konyhában, készíti a reggelit. Apa épp a nyakkendőjèt igazítja.
Megragadom a tejet és a gabonapelyhet, majd egy tál társaságában leülök és megreggelizek.
-Sziasztok, én mentem suliba! - köszönök a családomnak és kirohanok a buszmegállóba. Milyen rohanással telt reggelem van, nemdebár?
Pont, hogy nem késtem le a buszt.
Rea foglalt nekem helyet. Rea a csapat és egyben osztálytársam. Elvagyok vele. Jókat tudunk beszélgetni. Kedves lány.
-Mizu? - kérdezi.
-Semmi. - morgom és felhúzom a nadrágon szárát, megmutatva a négy kis lyukacskát, amiket Rose ejtett.
-Akkor téged is jól keltettek. Én a hülye testvéreim csínyjére keltem. - forgatja a szemét. -Ne is kérdezd.
Biccentek neki, majd bedugom a fülembe a fülhallgatót. Hosszú még az út a suliig, főleg, hogy jegesek az utak.
Bekapcsolom a Something big-et és kezdem magamban énekelni.
***
Az iskola unalmasan telt...mint mindig.
Épp a buszon ülök, ami a plázába visz. Nemsokára kezdődik a munkaidőm.
Kesztyűtlen kezem kétségbeesetten szorongatja a Starbuck's-os papírpoharam, amibe a forró kávém van.
Micsoda hülye voltam,hogy otthon hagytam a kesztyűm. De nemsokára beérek a meleg munkahelyre.
A busz lassan, nyikorogva megáll. Megvárom míg az embertömet leszivárog, majd leugrok a buszról, majdnem hagyatt esek, majd öles léptekkel megyek a pláza bejáratához, majd onnan a lifthez. Benyomom a "2"-es gombot. A Lush a második emeleten van.
Felér a lift. Kipattanok belőle és szaporán szökdécselek a bolt felé.
Már 3 bolttal túl érzem a áruciikeink bódító illatát és hallom, hogy a zene ordít a hangszórókból.
Mikor odaérek és kinyílik az ajtó előttem meglátom Stefanie kék fürtjeit.
-Hali! - köszönök. Megfordul. Mikor meglát azonnal odaugrik a lejátszóhoz és megnyom egy gombot, majd elindul a Stitches.
-Helló! - köszönt széles mosollyal. Gyorsan átöltözök a munkaruhámba és lapakolom a cuccaim, majd csatlakozok Stefhez.
-Tudtad, hogy imádlak? - kérdezem tőle, mert ez már a harmadik Shawn szám ami megy.
-Tudom! - húzza össze a szemét és villant egy széles mosolyt. -Kipakolod a Twilight-okat?
-Máris! - ugrok a pulthoz, kiveszek mögüle egy dobozt, majd elkezdem a helyére rakodni a fürdőgolyókat.
-I know what you did last summer! - mutatok Stefre. Elnevetjük magunkat.
-Lebuktam! - kacarássza, az ajtó nyílására leszünk figyelmesek
-Sziasztok! - köszön egy vadidegen ember. Vásárló. Összenézünk Steffel. Bólint egyet. Ezt elvállalja ő.
-Segíthetek valamiben? - kérdezi barátságosan. Neki mindig olyan könnyen meg ismeretlen emberekkel beszélni. Nekem sose megy ilyen könnyen, de egyre gátlástalanabb vagyok és az már haladás
Rengeteg dolgot adtunk el ma. Az emberek egész nap fáznak, így otthon fel akarják melegíteni a testűket, lelküket. Gondolom.
Öltözünk a saját ruhánkba.
-Mi volt ma suliba? - kérdezi Stef, mint mindig szokta.
-Semmi különös. Szivatnak a tanárok, hülye osztálytársak és megint nekem kellett tartani a tesit. A szokásos. - vonom meg a vállam
-Hű, mindig ugyan az, nem unod? Nem akarod kicsit felpezsdíteni az életed? - fordítja el a fejét, így a kék fürtjei az arcába esnek.
-Mit csináljak? Vágassam kopaszra a hajam, tetováltassam a fejemre, hogy vigyázat idióta, ne járjak többet iskolába, lépjek be egy rock zenekarba és az új hobbim legyen hoki helyett a bungee jumping? - sorolom e legfurább gondolatokat, amik eszembe jutnak
-Öhm...jól kitervelted - nevet - Nem, nem erre gondoltam. Mondjuk fodrászhoz elmehetnél. Esetleg...hmm...ruhatár frissítés? - gondolkodóba esik.
-Ne törd az agyad, ezek jók. Majd egyszer talán. - vonom meg a vállam ismét
-Esetleg a téli szünetben? Ne is mondj semmit. Nemleges választ nem fogadok el! - mondja.
-Jó. - mondom unott hangon és felkenek egy kis piros rúzst az ajkaimra.
-Na ez a rúzs például nagyon jó ötlet volt tőled! - mosolyogja. - Megyünk?
Bólintok, majd elindulunk.
A földszinten bemegyünk a Starbuck's-ba.
Nagyon kis otthonos hely, mindig fahéj illat van és meleg. Télen apró kis hópelyheket ragasztanak a bolt üvegére. A fekete, puha fotelek körbe futnak a bolt belsejében. Középen van pult - mögötte a "konyha" - mellette kétszemélyes asztalkák és székek.
A pultban egy magas, fekete hajú 26 év körüli srác ül. Melanie barátja. Jól ismerjük már. Ő Jack.
Beállunk a sorba. Hárman állnak előttünk.
Kivárjuk a sorunkat, viszonylag gyorsan sorra következünk.
-Hali, Jack! A szokásost kérjük! - vigyorgom. Ő beüti a kettő Caramel Macchiato-t amit mindig rendelni szoktunk munka után.
-Sziasztok. Mitszóltok, már megint esik ez a retkes hó! - morogja. Igen, ő utálja a telet,mint az erre lakók 70%-a
-Szerintem jó! - vonom meg a vállam mosolyogva.
-Mitől lettél ilyen vidám hirtelen? - kacag Stef.
-Nemtudom! - nevetek, mikor valaki nekem jön. -Hé!
-Bocs. - hátranézek. Egy fekete, kapucnis pulcsis, sötét napszemüveges srác lökött meg. Folyamatosan a földet bámulja. Fura egy gyerek.
-Vigyázhatnál, Istenverte!
Próbálom kifürkészni az arcát, de nem látom. Leülünk egy kétszemélyes asztalhoz. Még mindig az alakot bámulom.
-Mivan, mit nézed? - nevet -Talán valaki akit ismersz? - nyújtogatja a nyakát
-Nem, azért nézem, mert fogalmam sincs ki ez!
-Lehet, hogy Isten! - röhög - Isten útjai kifürkészhetetlenek!
-Idióta! - lököm meg nevetve
-Hé! Még mindig idősebb vagyok pát évvel! Tiszteld az idősebbet! - horkan
-Csak 4 év! -nyújtom ki a nyelvem
-Hmm....mintha több lenne, olyan gyerekes vagy néha! - villant egy féloldalas mosolyt.
Otthon nincs senki. Hideg van és éhes vagyok. Ezért felveszem a fűtést és bekapok valamit, majd felmegyek a szobámba, egyből bekapcsolom a lejátszási listám, amin csak Shawn számai vannak, aztán nekifekszek a tanulásnak.
Csak földrajzból és matekból van házi. A két legutálatosabb tantárgyból, amit valaha kitaláltak. Kinyitom a föcikönyvem. Elolvasom az első kettő mondatot. Becsukom a könyvet. Már ez sok volt.
Magam elé húzom a matek füzetet. Kamatos kamat. Azt se tudom, mit kell csinálni, de azért megpróbálom.
Kb. 20 perce babrálok a házival, mikor pittyen egyet a telefonom. Twitter.
-Shawn Mendes tweetelt! - kiáltok Rose-nak feldobottan. -Azt írta ki, hogy 'Hii'! - húzom el a szám, akármit is írnék neki, akkor sem "válaszolná meg" mint pár szerencsés tweeterkukacnak. Felveszem a macskám és bedőlök az ágyamba. Végre péntek. Olyan gyorsan elrobogott ez a hét is. Olyan szokásos volt. Tiszta monoton az életem. Minden napom ugyanolyan. Valamelyik napon van edzés, valamelyiken nincs. Csak ennyi a változatosság. Egyhangú és unalmas. E két szó jellemzi életem.
Semmi érdekes nem törtènik velem.
Újabb pittyegés.
-Úgylátszik, Shawn nagyon unatkozik! - jelentem ki, majd hangosan olvasni kezdem a tweetet.
-Valami Mrs. Mendes kérdezi Shawntól, hogy milyen napja volt. -kezdem.
-Shawn válasza:
Szuper napom volt, legjobb része,
az volt, hogy nekimentem egy tök aranyos lánynak, mikor beugrottam kávéért. Nem ismert meg. De nagyon bámult. Aranyos volt. - olvasom ütemesen. Milyen fura véletlen, nekem is nekemjött ma egy gyerek a kávézóban. És én is bámultam a srácot. Mi? Mennyi kávézó van Torontóban? Lehetsèges, hogy? Neeem. Ez hülyeség. Nem. Nem az. Az előbb "Istenvertè"-ztem le a világ leghelyesebb fiúját. Úristen. Mekkora egy állat vagyok! - hangosan felröhögök, de nem azért mert vicces. Kìnomba nevetek...és én nem vettem észre, hogy "életem szerelme" jött belèm?
Hmm...
Egy biztos. Mostmár semmi nem lesz ugyanaz...de egy szemüvegre biztos lesz szükségem.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)